Beyer Fülöp: A marosvásárhelyi ág. hitv. ev. egyház keletkezése és százéves története. Marosvásárhely 1929.

Kotsch Mihály (1899-1903.)

hálátlanság volt, istápoltjai közül nem egy convertált, mert másutt nagyobb segélyt remélt. A hivek pedig nem szerették. Eszméi szokatlanok voltak, vallásossága képmutatásnak tünt fel, mert nem volt szónoki tehetsége, hogy eszméit megkedveltesse. A magyarok azonfelül pángermánnak tartották. A gyülekezetben nem volt egy barátja sem. Hamarosan más állás után nézett: alig négy évi szolgálat után, 1903 október 1-én a dunántuli Ondódra távozott. Az ő lelkészségének ideje alatt 1902-ben épült a Baross Gábor-utca 4

;a sz. bérház, nem annyira az ő, mint inkább Kessler Ede gondnok intenciói szerint, oly célból, hogy idővel legyen az egyháznak alapja, amelyből magát fenntarthatja anélkül, hogy a hívektől bármilyen járulékot szedjen. Ugyanakkor a templommal egy fedél alatt levő két szoba — melyek közül az egyik tanteremnek, a másik az egyetlen szobából álló tanitói lakásnak szolgált — a falak más elhelyezése által két szoba konyhás tanitói lakássá épült át, hogy ezáltal a törvénynek eleget tegyen az egyház. Második tanteremül pedig a régi nagykapu helyén uj szobát épitett fel az egyház szoros összefüggésben a már létező tanteremmel és a paplakkal. A paplakon is átalakítások eszközöltettek. Az összes építkezések 14.348 korona 11 fillérbe kerültek. Gellner Vilmos tanitó Szászvárosba választatván meg tanítónak, 1901 február 9-én 7 évi és 5 hónapi szolgálat után megvált az egyháztól. Állását — miután az első pályázatok meddők voltak — csakjulius 28-án töltötték be Kartmann Mihály addigi eczeli tanítóval. Ez azonban már 1903 junius 3-án nem egészen két évi szolgálat után szintén Szászvárosra távozott. Állására egy eredménytelen pályázat után másodszor két nő jelentkezett, kik közül a presbyterium Adleff Josefine benei tanítónőt választotta meg. A megválasztott tanítónő még el se jött, amikor Kotsch Mihály lelkész eltávozott az egyházból. A megürült lelkészi állásra kiirt két pályázat eredménytelennek volt tekinthető, amennyiben a jelentkezők magyarul nem tudó seminaristák voltak. Ekkor az 1904 január havában tartott országos egy26