Beyer Fülöp: A marosvásárhelyi ág. hitv. ev. egyház keletkezése és százéves története. Marosvásárhely 1929.

Fritsch Dániel.1829 (?)-1840.

1831 októberéből, melyben Fritschet felszólítja, hogy az 1829, 1830 és 1831-iki anyakönyvek másolatát küldje be. Ez — írja a superintendens — nehézségekbe nem ütközhetik, mert hiszen a lelkész kötelessége az anyakönyveket vezetni. A superintendens reméli, hogy Fritsch is megtette ezt. Csak ezeket a följegyzéseket le kell másolni. A levélben azonban a superintendens annak a reményének is kifejezést ad, hogy a hívektől könnyen megtudhatta a lelkész azokat a functiókat is, amelyek az ő hivatalba lépése előtt estek s ő azokat is utólagosan bejegyezte. Ez utóbbi miatt — e levél alapján sem lehet megállapítani azt, hogy mikor köszönt be a lelkész; hogy tehát mi most, vagy csak két év múlva vagyunk-e feljogosítva az önálló ev. egyház százéves fennállásának emlékünnepét megülni. Templomunk százéves jubileumát azonban most van jogunk ünnepelni: 1829 Szentháromság után való harmadik vasárnap a kész templomban tartják közgyűlésüket. Ebben a gyűlésben megállapítják a tanitói fizetést; papi fizetés megállapításáról azonban sem ezelőtt, sem 1831 végéig semmiféle feljegyzést nem találunk. Csak egy 1832. évi jegyzőkönyvben olvassuk, hogy a 30 szekér fa helyett 3 öl fát kap a lelkész, buza marad, mint eddig. A hívek többsége magyarországi : az úgynevezett magyarok voltaképen felvidéki tót származásúak, a német nevüek közt is többen magyarországi születésűek, a halálozási anyakönyvek tanúsága szerint. Magyarországon évszázados szokás volt, hogy a lelkész a természetbeni lakás és a canonica portio ingyen használatán kívül a hívektől tüzelőanyagot és házaspáronként egy pozsonyi (62 liter) búzát kapjon; bortermő vidékeken a buza fele helyett ennek megfelelő mennyiségű bort. Ezt a hívek — még a tüzelőanyagot is — közvetlenül fizették meg a papnak. Ök. mint magyarországiak, ezt a magyarországi szokást magukra is törvénynek ismerik el, ennyit fizetnek ők is minden gyűlési határozat nélkül. Ezért nem találunk Fritsch Dániel egész idejére az egyház pénztári naplójában sehol említést papi fizetésről. A „vocator"-t pedig, amelyben a papi fizetés részletezve szokott lenni, 13