Beyer Fülöp: A marosvásárhelyi ág. hitv. ev. egyház keletkezése és százéves története. Marosvásárhely 1929.

Első lépések a tömörülésre és az egyházközség megalapítása

Senki sem sejtette, hogy ez a templom, ha azt 1862-ben magasabbra emelték és nagyobbá tették is, alapjában több mint száz évig marad a marosvásárhelyi lutheránusok istentiszteleti helye. Az egyház ugyan többször tett kísérletet templom építésére, illetőleg arra, hogy a várostól megfelelő templomépitési helyet kapjon. Fentebb említettem, hogy 1828-ban is adtak be erre nézve kérelmet a városhoz. Azonban a város késett a válasszal — és az egyház nem sürgette. Úgysem volt pénze az építésre. A telekvétel, továbbá a paplak épitése vagy átalakítása felemésztette egész pénzkészletüket, sőt adósságuk is volt. Elsősorban uj pénzforrás után kellett nézniök. Ezért 1829-ben lépést tesznek a.kabinettirodában arra, hogy Magyarországon és az Örökös tartományokban is kapjanak engedélyt könyöradományok gyűjtésére. Az engedélyt 1830-ban megkapják. De követet küldeni nem tudnak: Hildebrand János már meghalt 1830 január havában, Sztakó György is már betegeskedett, a többiekben nincs vállalkozó kedv. Ezért csak nyomtatott kérelmeket küldenek a magyarországi gyülekezetekbe, — onnan folynak is be adományok, bár elég gyéren, — de Istennek segítségével és a csekély adományok mellett saját áldozatkészségükkel az adósságot kifizetik, legalább is visszakapják a Sztakónál volt obligatoriumot. Vagy talán ajándékba kapják vissza? . . . Annyi bizonyos, hogy Sztakó György halálos ágyán is egyházára gondolt: végrendeletet hagyott hátra, hogy vagyona, amennyiben fia gyermektelenül halna el, az egyházra szálljon. — Az egyház azonban hálátlan volt buzgó volt curatora iránt: halála után hűtlen kezeléssel vádolta, hogy „Difficultates" (Különfélék) cime alatt felesleges, vagy, talán soha ki nem adott kiadásokat számolt el. Én azonban átvizsgálva számadásait, meg kell hogy állapítsam, hogy difficultások az ő számadásaiban sehol sem fordulnak elő. Sztakó a legtakarékosabban kezelte az egyház vagyonát, őmaga többet adott, mint a többiek együttvéve az egyház pénztárába. 1818-tól kezdve Hildebranddal évenként felváltva kezelte az egyház vagyonát. Mikor Hildebrand kezelte, gyakran 10