Jászay Károly: Magyar luteránus megmozdulások Cluj–Kolozsváron : 1798–1861. Kolozsvár 1937.

16 prospectum fuisset ut per applicatos penes illám Ecclesiam diaconos solemniores religionis functiones et actus hungarica quoque lingva peragi procurarique promissent, quod ipsum pro futuro quoque observare admissum est Consistorium. Cibinii die 7« Maji 1809. E sessione Supremi Consistorii Augustanae Confessionis Addictorum extradatum per Martinum Drotleff mpria actuarium. A magyarok beadványát tehát ismét visszautasították. A magyar nyelv nem tud a szász szigetbe behatolni. A magyarok azt kívánják, hogy magyarul hallhassák az Isten igéjét, a szászok következetesen megtagadják : nem azért, mert nem ismerik el a kérés jogosultságát, hanem mert védik a nyelvükkel élő nemzetiségüket. Tehát nem a vallást, hanem nyelvüket védelmezik s féltik. Ami a könyörgőket illeti, ezen a téren számunkra igen érdekes s a magyar faj felszívó képességének élénk tanúbizonyságát szolgáltató jelenségeket tapasztalunk. Az 1808-i könyörgést 38 családfő 87 lélekszámmal 75 és fél forint ígérettel támogatja. Ebből 19 családfő szász eredetű, 13 szlovák és 6 magyar, családi nevüket tekintve. Itt már látható a város politikai jellege : a város magyar s polgárai, bár származásukra nézve idegenek, a magyar felé hajolnak. Különösen szépen nyilvánul meg ez a tótok részéről, akik nyiltan magyaroknak vallják magukat. 32 év telt el s a magyar istentisztelettől megfosztott luteránus magyarok 1840. január 27-én ismét írásban fordulnak a Főconsistoriumhoz, hogy legalább havonta egyszer magyarnyelvű istentisztelet megtartását engedélyezze. Beadványuk a következő: Méltóságos Fő Consistorium! Alól irtak mindnyájan az Augusztái Vallástélelt kővető, szent vallásunk mellett égy aránt buzgó, Kolosvárt megtelepedett magyar családok fejei, remény tellyes bizalommal bátorkodunk a MItgs Fő Consistoriumhoz méjj alázatossággal follyamodni, kővetkező okon: Már számos éveken keresztül vagyunk kéntelenek azon valóban igen szomorú helyzetben lenni, hogy szent vallásunknak vigasztaló szavait, született anya magyar nyelvünkön, forrón szeretett lelkipásztorunk szájából nem halhatjuk, mind a mellett, hogy a már emiitelt Pásztorunk, jeles elmetehettségei mellett képes lenne szent vallásunk vigasztaló, és bátorító szavait magyar nyelven — is hirdetni, a minthogy az Urban el-nyugodott kedveseinket magyar nyelven temeti — is; az Uri szent Vacsorát azon nyelven osztogatja, azon nyelven keresztel, a házaspárakat ugyan azon nyelven áldja meg, kívánságunkra. Alázatos tisztelettel esedezünk a Mltgs Fő Consistoriumnak, méltóztasson ezen csüggesztő kinos helyzetünk méltó számba vételével, hoz-