Lukács István (szerk.): A Kemeneshőgyész–Magyargencsi Evangélikus Gyülekezet története : A templomszentelés 150. évfordulója alkalmából. Győr 1939.

Újabb 150 év útja

56 arcodat a megbocsátás kendőjébe takarom és elfeledem, hogy egyszer nagyon megütöttél, véresre sebeztél. Jöjj haza! ... Ha a bűnbánat tengerén s az alázat kapuján közeledsz felém — várlak! Vár az édesanyád, a lelki édesanyád. Akkor látod meg te is, hogy a szívem, amely idáig áldott, dorgált, ítélt — mennyire szeret. — Vége a levélnek. Széttépheted. Ez a levél akkor is, a lelki édesanyád üzenete és szava volt hozzád. Széttépheted. Ez az üzenet mégis a halálod percében is ott zsong majd lelkedben. Széttépheted. Ez a levél mégis leszáll veled a sírba. Ezzel fogsz élni és ezzel fogsz meghalni.. . Isten veled. így köszönt vérző, szomorú szívvel lelki édesanyád, evangélikus anyaszentegyházad!" Legyen ez a levél nagy figyelmeztetés gyülekezetünk minden tagja számára, nagy lelkiismeretrázás a reverzálist adni akarók számára. Betegek gyógyulás után sóvárognak. Legyen gondod arra, hogy mielőbb az áldott Orvossal, Jézussal legyen találkozásuk az Úrvacsorában, Aki az igazi gyógyulást adja. Betegedet ne engedd lelkipásztori gondozás és úrvacsoravétel nélkül meghalni. Halottaink temetésénél őszinte részvét állítson koporsó mellé. Csendben legyünk, hogy Isten üzenetét meghalljuk. Nyugvóhelyüket, sírjukat gondozzuk, a temetőt általában rendben tartsuk, ne felejtsük el, a temető Istennek kertje, melynek sírjai felett megáll Az, Aki Magáról azt mondhatta: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él!" Ján. 11, 25. Boldogok, akik őbenne halnak meg ... Jel. 14, 13. v. * Ne felejtsd el: mindazon alkalmak megragadását, melyeken Isten lelki épülésedet munkálja. (Efez. 5, 16. v.)