Lukács István (szerk.): A Kemeneshőgyész–Magyargencsi Evangélikus Gyülekezet története : A templomszentelés 150. évfordulója alkalmából. Győr 1939.

150 év határkövénél

41 ségessé vált a padok alatti földes terület lerakása, a földszinten új padok készítése, a lenti jó padokból a karzatbeli padok javítása stb. Ezen gyűlés nemcsak azt tárgyalta, hogy mit kell renováltatni, hanem azt is, hogy a renováláshoz szükséges pénzt, akkori számításunk szerint kb. 6000 pengőt, hogyan tudja a gyülekezet előteremteni? Három mód kínálkozott a szükséges összeg megszerzésére: 1. Mult évi egyház: adó pénzrészének külön e célra leendő befizetése, amit ezen gyűlés egyhangúlag kimondott, 2. az államtól templomrenoválási segély kérése, 3. híveink számára a vállalt járulék mellett külön adománymegajánlás lehetővé tétele. x Istennek legyen hála, mind a három mód nagyon jónak bizonyult. M. kir. kultuszminisztériumhoz benyújtott kérvényünkre Kapi püspök úr önagyméltósága és Hertelendy min. tanácsos úr őméltósága pártfogásával és közbenjárásával 2000 pengő államsegélyt kaptunk. Engedtessék meg nékem, hogy úgy pártfogóinknak, mint a m. kir. kultuszkormánynak ezen ritkaságszámbamenő nagylelkű adományáért e helyen is hálás köszönetet mondjak. Hogy híveink között a renoválás ügyét állandóan ébren tartsuk, a tél folyamán mindkét gyülekezetünkben minden evangélikus családot templomrenoválási gondnokunkkal, ifj. Marton Károllyal és közös gyülekezeti gondnokunkkal, Hári Józseffel, kiknek e helyen is hálás köszönetet mondok, ez ügyben meglátogattunk. Akik látugatásunk alkalmával járulékukat, vagy adományukat a gondnokok kezeihez lefizették, azoknak befizetését azonnal nyugtáztuk, a következő vasárnap pedig a templom szószékéről kihirdettük. Bármilyen sok időt igényelt is a renoválás ügyének ilyen látogatásokkal való ébrentartása, rám nézve mérhetetlenül nagy volt ennek az áldása. Nem említem azt,