Lukács István (szerk.): A Kemeneshőgyész–Magyargencsi Evangélikus Gyülekezet története : A templomszentelés 150. évfordulója alkalmából. Győr 1939.

A 150 éves út vándorserege

31 az ő jutalmával, akik még ebben a földi életben van, nak s munkálkodnak, azokat Szent Lelkével erősítse meg a munkásokat küldő Isten. Mi pedig őneki köszönjük meg, hogy a mieink voltak, gyülekezetünk építésén egymást felváltva századokon át fáradoztak. A 150 éves út vándorserege. „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk." 90. Zsolt. 12. Kik voltak azok, akik között a gyülekezet munkásai fáradoztak? Erre a kérdésre lelki szemeink elé elevenedik egymást követő nemzedékeknek a serege: a 150 éves templomnak láthatatlan nagy gyülekezete. Egymást felváltva rójják végig a 150 éves út szakaszait. Mindegyik nemzedék átvonul a templomon, elcsendesedik a padjaiban letelepedve, megerősödik az oltárának zsámolyára roskadva. Mindegyik ajakán felhangzik, a szomjas lélek sóhajtása: Mint a szép híves patakra ...; a bűnei miatt kétségbeesett ember rimánkodása: Előtted állok drága Jézusom ... épúgy, mint a bűnbocsánatot nyert szív háladala: Mily nagy az Úr kegyelmessége ... vagy a vihartépett kebel elpihentető éneke: Szegény fejem hová hajtnálak ... Mindegyik letöröl a szeméből egy könnyet, ég felé vet egy Istenbe fogódzó biztos tekintetet, miközben megacélosodik a hite s óriásivá nő az ereje, mikor rázendít a himnuszára: Erős vár a mi Istenünk! ... Nem lehet névleg összeszámlálni, nem lehet egyszerre mégcsak áttekinteni sem őket. Egymás után jönnek. Hoszszú soruknak eleje már rég pihenni tér, fáradtan sírba dől, mire valahol távol ellenkező irányból kibontakozik a jövendő ködéből a fiatalok serege. 150 év útján