Lukács István (szerk.): A Kemeneshőgyész–Magyargencsi Evangélikus Gyülekezet története : A templomszentelés 150. évfordulója alkalmából. Győr 1939.

Zúgó szélnek zendülése

12 Zúgó szélnek zendülése. „És lőn nagy hirtelenséggel az égből, mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése ..." Csel. 2:2. 1781-ig kellett erre várni. Ekkor jelent meg a II. József által kiadott Türelmi Rendelet, amely megengedte, hogy ahol 100 evangélikus család él együtt, ott az evangélikusok szabadon gyakorolhatják vallásukat, lelkészt választhatnak, istentiszteletet tarthatnak, templomot építhetnek, gyülekezetté szervezkedhetnek. A templomnak azonban udvarra, vagy kertek alá kell épülni és nem szabad sem tornyának, sem harangjának lenni. El tudjuk képzelni, mit jelentett ez a rendelet templomuktól, istentiszteletüktől megfosztott őseinknek?! Mennyi örömöt a mérhetetlen szenvedés, micsoda felszabadulást az elnyomás, micsoda új életlehetőséget a hosszú haldoklás után?! Pünkösdi szél támadt, mely a Lélek kiáradását előkészíti, hogy Az mindent újjáteremtsen. Őseink, akik az elnyomatás idején Dömölkre jártak, majd az utolsó, 1781. évben Gergelyihez tartoztak (a marcalgergelyi evangélikus egyház keresztelési anyakönyve szerint 1781-ben 18 hőgyészi és 20 gencsi gyermek kereszteltetett itt), Isten Lelkének vezetése mellett hamarosan önálló gyülekezet szervezéséhez fogtak. Az előbb különálló, még az elnyomatás előtt külön lelkészt, tanítót, templomot, iskolát fenntartó gyülekezetek összefogtak: Hőgyész, Gencs és Szergény Hőgyész központtal egy gyülekezetté lettek. A három, most már eggyé lett gyülekezet Szita Pétert választotta lelkészének, aki az újraéledt gyülekezetnek első lelkésze lett. Lelkészlak hiányában a megválasztott lelkésznek Vári János ad lakást 8 fo-