Homola István: A kassai Malom–utcai evangélikus templom. Kassa 1927.

lására. A koulmbarium nem panteon, hol az elhunyt nagyok koporsói, szobrai helyeztetnek el, nem krematórium, melyben az elhaltak testei égettetnek el, hanem egy kegyeletes hely, legtöbbnyire a templomok környezetében vagy a temetőkben erre külön berendezett hely, hová az elhunyt kedveseknek emléktáblái, pormaradványait tartalmazó urnái esztétikai kegyeletes, művészies dísszel helyeztetnek el. Nem gondolok krematóriumra, melynek sem ellensége nem vagyok, legyen mindenkinek tetszése, hite, meggyőződése szerint, de barátja sem vagyok, azért, mert porból lettünk s porrá, nem hamuvá kell lennünk. De hányan vannak a Kassán lakó, ide tartozó evangelikus családok, kiknek kedves családtagjaik különösen a legutóbbi világháborúban a nagy világ minden részében elesve, jeltelen sírokban porladoznak, ök oda nem mehetnek, legalább olykor egy nefelejts virágot sírhantjukra ültetni s nem hozhatják ide, mert ki tudja, hol estek el, hol pihennek? Legtöbb helyen a kegyelet gondoskodott már arról, hogy azon elesett hősöknek nevét kegyeletes emléktáblára, belül a templom falára helyezte el. Mi még eddig ezt sem tettük meg, pedig talán tartozunk valamivel az értünk is elhaltakkal szemben. Másutt a kegyelet gondoskodik a névtelen katona sírjáról, hová a kegyes zarándokok búcsúra járnak és 17