Gömöry János: A kassai ág. hitv. ev. egyház keletkezésének vázlatos története. Kassa 1935.

Luther fellépésének hihetetlen hatása van az emberek millióira. Hiszen tulajdonképen már ekkor kiirthatatlanul él a lelkekben a vágy az egyház reformációja után. Királyi udvarokban, főurak várkastélyaiban, városi polgárok házaiban, a pór egyszerű kunyhójában mindenütt várják a nagy változást. A Középkor recseg-ropog eresztékeiben, jelentkezik az Újkor, új eszméivel, amelyeknek alapjává Luther az evangéliumot tette. * * * A reformációnak zajló hullámverése sodorta hozzánk a távol Angliából VIII. Henrik angol király volt udvarmesterét és nevelőjét, az előkelő származású és nagy műveltségű Coxe Lénártot, aki, amikor látja, hogy ura királya Luther ellen fordúl, elhagyta jó állását, elhagyja hazáját és egyideig Lengyelországban talál otthont. 1520-ban Krakkóból Henkel János a humanista műveltségű lőcsei plébános hívja át Lőcsére a városi iskola igazgatói állásába. Rövid ideig van itt, alig két esztendeig, amikor a kassai városi tanács 1521-ben a maga iskolájának nyeri meg. S mivel Kassán 1522-ben a plébániai állás is megüresedik, Henkel Jánost hívják meg erre a kassaiak és nagy pompával iktatják be állásába.

1 Coxe már Lőcsén arra törekszik, hogy a külföldre menő ifjak, ne mint eddig, a szomszédos Krakkóba, hanem Wittenbergbe menjenek az egyetemre. Henkel is rokonszenvez a reformációval. Ezzel természetesen Kassa még nem lesz evangélikussá. Henkel és Coxe sem azok. Ok elsősorban humanisták. Ilyen ebbén a korban ezen a vidéken Werner György, az országos hírű humanista iró, az eperjesi iskola igazgatója, később a városi tanács jegyzője, rithetetlen mélyéből uj kincseket hozzon napvilágra és saját gazdag életével a keresztyén kegyesség uj vonásait domborítsa ki? S az egyház Luther után sem szűnt meg, hogy istentudatának gazdagságát az ő kegyelmi ajándékokkal felruházott gyermekei utján újra életteljesen hirdesse". 1 C. Sperfogel Contracti Annales (Wagner: Analecta Scepusii II. 140., 142., 143.) Egyháztörténeti emlékek a magyarországi hitújítás korából I. 4., 22., 77. 7