Pálmai Lajos: A győri evangélikus szeretetház története 1883-1933. Győr 1933.

5 Karsay Sándor, a győriek egyik lelkésze, a nagynevű dunántúli püspök lelkében fogamzott meg először egy ilyen szeretetintézmény gondolata, mikor püspöki körlevélben 1883 október 21.-én felhívást intézett a győri gyülekezethez, hogy Luther Márton 400 éves születési évfordulóját ünnepelje meg hálaadó istentisztelettel s hogy ennek a nevezetes időnek emlékét örökítse meg az ünnepi offertóriumból és közadakozásból eredő valami jótékony intézmény által. A gyülekezet nagy megértéssel fogadta szeretett lelkésze és püspöke felhívását s elhatározta, hogy egy szegény- és árva alapra gyűjtést indít Luther Márton 400 éves születése emlékére. A jubileumi ünnepély szép lefolyása után, melyen 187 frt. volt az offertórium, — 1883 dec. 9.-én tartott közgyűlésen már határozott formát nyert a gondolat, mert kimondták, hogy „alapíttassék munkaképtelenekké lett és becsületben elaggott gyülekezeti férfi és nötagok és árvák részére egy menhely", — felhívja a közgyűlés a híveket, önkéntes adakozásra és alapítványok tevésére, — felajánlja a nádorvárosi Martiny Julia-féle ház évi jövédelmét, — Egerváry József elnöklete alatt bizottságot küld ki az alapszabályjavaslat kidolgozására. Az alapszabályok csakhamar elkészültek s már a következő év február 2.-án tartott közgyűlés jóvá is hagyta azokat. Megindult tehát a gyűjtés, melyre Tóth Sándor buzgó gyülekezeti tag vállalkozott.. Az adakozást megkezdte egy magát megnevezni nem akaró egyháztag 500 frttal. Az eddig ,Jótékony Alap" név alatt kezelt 248 frt. tökét a Szegény és árvaintézetnek adják. Az 1884. év végén már 8400 frt. volt együtt s a gyülekezet átengedte a Szegény és Árvaintézetnek 7000 frt-ot érő nádorvárosi Martiny JúHálói és Ráth Teréziától örökölt házát.