Pálmai Lajos: A győri evangélikus szeretetház története 1883-1933. Győr 1933.

12 mindenét, amije volt, 325 koronát az árvaházra hagyta! Özv. Juhász Sándorné sz. Fehér Éva volt . a neve. Óh, de sokan szégyelhetjük magunkat ő előtte és az Úr Jézus előtt, aki mindig ott ül most is a szegények pénzének ládája ellenében . . . 1902. évi június havában meghalt az egyházközség elaggott lelkésze, Karsay Sándor. Benne puritán jellemű ember, bölcs egyházkormányzó, hűséges lelkipásztor, sok emberbaráti intézmény (egyet.. Gyámintézet, Ker. Gyámolda, Tanári Nyugdíjintézet,. Orsz. Prot. Árvaház) irányítója, gyámolítója távozott az élők közül. A győri Szegény és Árvaintézet is szívéhez volt nőve. Mikor már nehezére esett a járás, akkor is gyakran meglátogatta az ott gondozottakat s bizonyos, hogy egy-egy nagyobb alapítvány az ő közbenjárására jött létre. Utóda lett Pálmai Lajos, tárnokréti lelkész, aki 1903 január havában foglalta el nagyatyja lelkészi örökségét. Most szíves elnézést kérek a kedves olvasótól, ha néha ezentúl első személyben írok. Nem szeretem ugyan a lelkészi szolgálatban az „ént" hangsúlyozni, mikor itt csak Ő, az Úr lehet minden mindenekben; de a történeti hűség és az események közvetlen megélése miatt nem tehetek másképen. Beköszöntő beszédemben a többek között azt mondottam, hogy én ide az Úr parancsából betegeket gyógyítani jöttem. (Luk. ev. 9, 2.) Perlaky Elek felügyelő üdvözlő beszédében azt mondta: a kor és a gyülekezet azt várja tőlem, hogy szeretetre tanítsam az elbizakodott önzést, erőt adjak a gyengéknek, vigaszt a szenvedőknek, reményt a csüggedőknek. Mikor I'só Vince lelkész társammal az elhő lelkészi konferenciát tartottuk, megállapodtunk, hogy a közös lelkészi teendők mellett ő különösen az adminisztrációs ügyeket intézi, én pedig a lelkipásztori gondo-