Fényes Lajos: Guta, ágostai hitvallásu evangélikus anyaegyház története 1543–1900–ik évig. Balassa–Gyarmat 1902.

8 Kártik Mátyás halála után üresedésben van a lelkészi állomás, alkalmasint a tűzvész miatt, melyről már előbb történt emlités. Mint ötödik lelkész Rotaridesz Samuel következik 1693 — 1 703-ig. Erről azonkívül, a mit ama legöregebb emberek mondanak, csupán annyi olvasható még az okmányokban, hogy Pollikról, Zólyommegyéből való, a hol atyja, Rotaridesz János, lelkész volt és hogy Bártfán Zábler Jakab superintendens szentelte fel 1693. jun. 11-én s habár tőlünk Bérre ment át papnak, meghalt a dacso-lami egyházban. Hatodik lelkész Hrdina András, 1 703 — 1 707-ig. Hogy Bánkról lett volna ide meghiva, a mint állítják: nein egészen bizonyos. Hetedik lelkésznek Hermán Sámuel 1 707 — 1 71 2-ig következett. Erről s lelkészkedése alatt történtekről egyéb emlités nincs, mint az, a mit már élőbbről mondottunk. Utána következik, mint nyolczadik lelkész Kelecsényi Mátyás 1 71 2—1 71 7-ig. Ennek Rakonczára, Hontmegyébe való távozása után kilenczedik lelkészül Pilárik Jeremiást hivták meg, 1717 — 1 723-ig, a ki később, mint dacsolami lelkész, a superintendeusi hivatalt 2 évig viselvén, 1743-ik évi jun. 13-án jobblétre szenderült s vele a Pilárik család kihalt. Ezen jeles férfiú az ő első szeutbeszédét Vauyarczou, szabad ég alatt, egy körtefa árnyában, a száraz inalom mellett tartotta, a mint azt a jelenvolt gutaiak, u. m. Abelovszky Márton, id. Neczpal János, Kristóf János Túrán, bizonyítják. A tizedik lelkész Balassovicz Pál volt 1 723 — 1 741-ig. Erről többi közt az van mondva (Memorabilia ecclesiasticae Gutliensis), hogy nyavalyatörést gyógyitván, sok ember sereglett hozzá a legtávolabbi vidékről s ezáltal nagy vagyonra tett szert; de mert a mellett különféle babonás kuruzslásokat végzett, kényszeri tették hivataláról lemondani s e miatt magán életbe vonult. Meghalt 1 756. évi julius 2-án. O alatta épült újra a paplak 1 724-ben KisGután, Kövesd felé, a patakon innen. Helyébe, mint tizenegyedik pap, fia, Balasovicz Gábor lépett, a kinek a lelkészkedése alatt tették a gutái legöregebb emberek, az egyház eredetére és múltjára nézve, ama tanúbizonyságot, mely mint fontos okmány fentebb olvasható. Gután 1 742—1 747-ig lelkipásztorkodott; midőn is innen Szügybe távozván, ott 1754-ben halt meg.