Fényes Lajos: Guta, ágostai hitvallásu evangélikus anyaegyház története 1543–1900–ik évig. Balassa–Gyarmat 1902.

A gutái ág. hitv. evang. anyaegyház története. A nógrádvármegyei Guta községének jelenlegi összes lélekszáma 686. Eredetileg rácz, vagyis szerb nyelvű és igy bizonyosan görög keleti vallású, azaz ó-hitű volt. Maga a község régenten a Galga patakján tul, a völgynek azon oldalán feküdt, mely Vanyarcz felé esik s ama domb körül épült, melyen ugy most, mint eleitől fogva mindig, a gutaiak temetője volt és van. Ezen domb tetején, a temető magaslatán, állott a ráczok temploma, mely az egyházi jegyzőkönyv (Liber oeconomiae et memorabilium eeclesiae Guthensis matris et Vanyarcz) IV. részében, 35. S-ban foglalt adatok szerint, hadi sánczczal volt körülvéve s ugy maga a templom, mint a körülötte lévő sáncz, a lakosok védelméül szolgált, a hova a törökök pusztitása és rablása ellen menekültek; — mig végre az ellenség által felgyújtatván, porrá égett az egész falu templomával együtt; — a lakosságot részint leölték, részint rabságra hurczolták, ugy, hogy a falu teljesen elpusztult, lakatlanná vált. Ezen faluból ezidőszerint semmi látható emlék nem maradt fönn, kivévén az ős-templom alapfalait, a romokat, melyek még most is hirdetik a régi falu és templom egykori létezését és végpusztulását. A török látván, hogy abból neki semmi haszna, ha egész vidékek elpusztulnak s néptelenné válnak, arra törekedett, hogy a lakatlan helyeket benépesítse s igy az 1543-ik év körül telepitette meg szláv-ajku lakosokkal a mostani Gutát, mely most a Galga patakján innen fekszik, a völgynek azon oldalán, mely Sdp-ié\é esik s Nagyíts Kis- Gutából állott; — Nagy-Gutának a falu azon részét nevezték, mely Vanyarcz és Acsa-ie\é, — Kis-Gutának pedig, mely Kövesd-felé feküdt 1*