Chován József: A csabacsüdi ág. h. ev. egyházközség megalakulásának története 1927–1934. Szarvas 1935

Előzmények

denkit a nagy hiányosságokra, a rengeteg pótolni valóra. Nem volt harmónium, amely mellett a hívek méltó módon énekelhettek volna. A közeledő Advent az Úr asztalához hivogatta a gyülekezetet, de sem Ur asztala, sem kegyszerek nem voltak, amelyekkel a vágyó lelkeket kielégíthette volna a lelkész. Hamarosan hozzáfogtak tehát ahhoz a munkához, amely a fentieket előteremteni volt hívatva. A lelkész kezdeményezésére a tanítóval együtt egy harmóniumot szereztek, amelynek árát, 880 P-t tanyáról-tanyára járva gyűjtöttek össze. Miután a harmónium megvolt, kegyszereket igyekeztek beszerezni. E tekintetben akadtak jószívű, Istent tisztelő adakozók, akik úrvacsorai kelyhet és ostyatányért ajándékoztak az egyháznak. Melis Mihály és neje úrvacsorai kelyhet. Roszik Mihály akkori községi esküdt, s egyben egyháztanácsos és neje Zvada Zsuzsanna pedig egy beteg gyóntatásra használandó kelyhet, majd Csonka János és Pál, nejeikkel együtt, egy ostyatányért adományoztak. Amikor ezek megvoltak, az oltár felállításához fogott a gyülekezet a lelkész biztatására. A munka lassan indult, de azután fokozottabb gyorsasággal vezetett eredményhez. A lelkész érintkezésbe lépett Donner Árpád és Robitsek Soma szarvasi fakereskedőkkel, akik az oltárhoz bizonyos mennyiségű deszkát ajándékoztak, majd pedig pénzbeli adományokat kezdtek gyűjteni és elkészítették az oltárt, mintegy 480 P értékben, mely összegen kívül a fentebb jelzett deszkaadományok és az asztalos, Klimaj Pál jutányos munkaszámitása is ajándékképpen estek. A csinosan elkészített oltár és a beleépített szószék öltözetlenül álllak a gyülekezet előtt. A hívek az isteni gondviselés sugalmazásától indíttatva öltöztetni kezdték az Urnák asztalát és egyre-másra kerültek elő az adományok, amelyekből az oltár a szükséghez mért módon felszereltetett.