Sárkány József szerk.: Emlékkönyv Cegléd reformációjának 400–dik évfordulójára. Cegléd 1928.

Történelmi áttekintés

- 8 — dett a lakóházak száma s ebben az arányban alakult és mozgott a lakosság lélekszáma is. A vékonyan csörgedező történelmi ismeret csupán a „keserves emlékezetű 1597. évet hagyta emlékezetben", mikor is a szolnoki török had tatár seregei feldúlták e várost s fejlődésében erősen visszavetették. Idegen megszállás alatt élni bizony szomorú és vigasztalan dolog! Csak fél élet, tengődés s örök várakozás ! Hartyáni Imre lelkipásztor és utódai azonban tovább haladtak nagy elődeik útján s buzgólkodásukra újból kigyúlt a fény a feldúlt oltárokon s ma egyre világosabban látjuk, hogy a török megszállás alatt nyögő magyar élet, melyben Cegléd is elvesztette hazáját s hazájában élő királyát, egyedül a vallás világánál gyújthatott jövőbe vetett reménységének új szövétneket. S örök dicsősége e nemzedéknek épen az, hogy a hitet akként ápolta, hogy ezzel nemcsak védte, hanem meg is tartotta a magyar életet ezen a földön tovább is magyarnak. Korán kiépítette az egyház iskoláit is, hisz tanítása szerint „az iskola a templom előcsarnoka" s mivel megkívánta, hogy minden híve maga olvassa a Szentírást, iskoláiban módot is adott arra, hogy tagjai a betűvetést s az olvasást idejében meg is tanulhassák. Az egyén szükségleteinek ezen haladó felfogása nemcsak az általános emberi méltóságot biztosította s fokozta, hanem az önálló szellemi élet felébresztésével s a felelősségérzet kifejlesztésével a török megszállás alatt szenvedő magyarság ellenállását is növelte és erősítette. S mivel a hit védelme és a magyarság oltalmazása ez egyház kebelében Cegléden is ennyire egybeesett, természetes, hogy sem a bibliát, sem pedig a hazát a legnehezebb időkben, a sokféle kísértés és megpróbáltatás ellenére sem volt hajlandó felcserélni a koránnal. S nagyon is érthető, hogy az a szellem, amely a nőknek is szavazati jogot biztosított, híveit az elmaradt háreméletben élő Mohamedán világnézet alá rendelni nemcsak nem tudta, de nem is akarta. így élt a város 146 évig — 1541—1687-ig — török uralom alatt krisztusi hitét s nemzetiségét egyaránt híven szolgálva. Míg végre az 1683-ban megindult felszabadító háború Ceglédnek is meghozta a szabadságot. S így az idő és kedvező alkalom az állhatatosan vallott s nemzedékről nemzedékre örökségként átszármaztatott törhetetlen hitet és reménységet mégis igazolta s valóra váltotta: a török megszállást végkép megszüntette. S erre ma jól esik s tanulságos visszaemlékezni! Az ország felszabadításának nehézségei e várost is sújtották. A ceglédiek otthonukból egyidőre kiszorulva, Deáki András lelkipásztorral együtt a közeli pusztákon, Nagykőrös és Kecskemét határában élték át a felszabadulás öröme mellett ezeknek az időknek újabb szenvedéseit. S ha a török megszállás alatt el is