Bőhm Dezső: A Budapesti Evangélikus Középfokú Leányiskola – polgári, Veres Pálné-Intézet, kollégium – ötven éves története. 1883-1933. Budapest 1933.

IV. Befejezés

IV. Befejezés. Az evangélikus iskoláknak évszázadok óta az volt legnagyobb értékük, hogy egyéniségek voltak: nagy tanárok fejlődhettek ki bennük, s nagy növendékek vitték hírüket meszsze földre. A Deák-téri iskola szellemét és ötven éves munkáját ta^n eléggé megmutatja a vázlatos kép, melyet adtunk. Talán nem jelentek meg előttünk olyan nagy tanárok, kiknek híre az iskolán kívül is maradandó, de annál több olyan munkása volt ennek az intézetnek, ki mestere volt a tanításnak 'és mesteri nevelője gyermekeinknek. A polgári iskola tanterve megszabottságával bénítólag hatott a tanárokra; jött azonban a Veres Pálné-intézet egyéni tantervével, elgondolásával és szellemével, s ez az egyesüléskor jótékony hatással volt a régi iskolára is: a kollégiumban megmaradhatott ez új irány. Mikor kénytelen egyházunk ezt az iskolát 1933. őszétől leánygimnáziummá alakítani, fájó szívvel teszi meg. De abban a reményben teszi, hogy azért az iskola egyénisége nem változik meg. Bízik benne, hogy azok a vezetők és tanárok, kik a kollégium szellemét megadták, a gimnáziumban sem fognak máskép tanítani és nevelni, mint eddig. S azok a (kedves tantárgyak, melyek a Veres Páln^-intézet révén jutottak a kollégiumba — így a művészettörténet, zenetörténet, világirodalom, — ha nem is mint külön rendes tárgyak, de a többi tárgyak keretében ezután is mélyíteni fogják növendékeink kedélyvilágát, és más iskolák növendékeinél műveltebbekké fogják őket tenni. Ebben a reményben és abban a biztos tudatban, hogy a leánygimnáziummá alakult Deák-téri iskola új épületében új fejlődés és hatalmas fellendülés küszöbén áll az ötvenes évfordulókor, gondolunk hálával e hosszú idő jeles munkásaira, kegyelettel azokra, kik már nincsenek közöttünk, hódolattal a jelenlevőkre, és kérjük Isten gazdag áldását a budapesti evangélikus leánygimnáziumra, fenntartójára, minden munkására és növendékére 1 35