Bőhm Dezső: A Budapesti Evangélikus Középfokú Leányiskola – polgári, Veres Pálné-Intézet, kollégium – ötven éves története. 1883-1933. Budapest 1933.

III. A belső élet alakulása 50 éven át

minden tárgynál bele lehet vonni a munkába, pl. földrajznál az illető nép lelkének feltárására zenéjének bemutatása nem kevésbbé fontos, mint irodalmának, más művészetének megismertetése. 1928/9 ben vette az intézet a Veres "Pálné-utcai rész számára az első, következő évben a Deák-tér részére a második grammofcnt. Iskolánk egy gáncsolója még továbbképző korában azt mondotta, hogy nálunk még a számtant i*s zeneszóval tanítják. Nos, örömmel vállaljuk e vádat, mivel ez csak azt mutatja, hogy minden, még talán a legszárazabb tárgynak tanításában is igyekszünk érdekességet nyújtani és így sikert elérni. d) Tanulmányi kirándulások. Végül még a legértékesebb, mert személyes tapasztalaton nyugvó tanulás eszközéről, a tanulmányi kirándulások rendezéséről kell szólnunk. Régebben is el-elmentek a polgári iskolások tanáraik vezetésével a szabadba, megülték a természet ölén a madarak és fák napját, élvezték Budapest vidékét, sőt messzebb utat is tettek, pl. Salgótarján, Somoskő vára és környékére, Dr. Bexhcft Ármin, mihelyt az iskola szolgálatába lépett, vitte tanítványait kirándulásra. Mikor a két átalakulásra váró intézet egy igazgatás alá került, már együttes kirándulásra mentek tanulói, hogy így is jobban összeszokjanak. A trianoni Magyarország értékes helyeit kívánta nekik nemzeti szellemű nevelésünk első sorban is megmutatni. így 1926/7-től következő 3—4 napos kirándulásokat tettünk: Miskolc — Lillafüred — Aggteleki cseppkőbarlang — Mezőkövesd volt első utunk akkor, mikor még senki sem tudta, milyen hatalmas fejlődés vár Lillafüredre; majd Győr — Magyaróvár — Sopron — Szombathely Ják — Kőszeg következett sorra, azután Sárospatak — Sátoraljaújhely — Széphalom — Nyíregyháza — Debrecen — Hortobágy, Mohács — Pécs — Siklós — Mecsek, Salgótarján — Somoskő stb. Ezeknek az utaknak eredeti összeállítása is mutatja, milyen gondot fordítottunk rájuk; minden ilyen út csak növelte a tanárok és tanítványok közti meleg viszonyt. Az ígngctó, mellette Jeszenszky Ilona, Dr. Zelcnka Margit, Ruttkay- Mikii an Gyula voltak ez utak lelkei és Dr. Bexheft Ármin. Róla kegyelettel emlékezem e helyen, mert mindig szívesen csatlakozott a kirándulókhoz, és jó kedélyével, mozgékonyságával megbecsülhetetlen szolgálatot tett a jó hangulat fenntartásában. — Az 1929/30.- évtől több napos utat nem tudtunk összehozni, azonban autóbusz igénybevételével messze földre is el tudtuk vinni tanítványainkat: így Gyöngyös — Mátra — Párád — Sirok — Eger; Bakony: Zirc — Pannonhalma, művészettörténeti kirándulásra a zsámbéki templomhoz, vasúton Drégely várához. Részt vett a növendékek egy

1 része 1931/2-ben a németországi csereúton. Sokszor vitték azonban a tanárok tanulóikat tanulmányi, egészségi sétákra, tú-> 29