Bőhm Dezső: A Budapesti Evangélikus Középfokú Leányiskola – polgári, Veres Pálné-Intézet, kollégium – ötven éves története. 1883-1933. Budapest 1933.
III. A belső élet alakulása 50 éven át
III. A belső élet alakulása 50 éven át. 1. Tanári munka. Az iskola története megismertet azokkal a külső körülményekkel, melyek kialakulását elősegítették, nem ritkán akadályozták. Az igazi értékről azonban a belső élet jellemzése fogja laz olvasót meggyőzni. A lélek, szellem, mely egy intézetben uralkodik, ez teszi életképessé vagy gyengévé. S ez a lélek mindig becsülést szerzett a Deák-téri polgári iskolának, s a sokkal fiatalabb Veres Pálné-intézetnek, és így szinte természetes, hogy a . belőlük alakult kollégium szelleme is hagyományos lett. Ezt őrzi az iskola az által, hogy volt igazgatói, jeles tanárai, továbbá kifej lésében legnagyobb szerepet játszott egyházi vezetői iképét falára kiakasztotta. De neveli tanulóságát a hagyományok tiszteletére azzal is, hogy emlékezésül elviszi őket évenként a közelmúltban elhúnyt tanárok, Szelényi és Vidovszky sírjaihoz. A fiúgimnázium és elemi iskola tantestületeivel együttesen révenként megkoszorúzza várdombi Si r monyi Ágostonnak, az iskolák legnagyobb alapítójának a Kerepe r si-temetőben levő sírját és emlékére az ősz folyamán közös emlékünnepet rendez. Simonyi 1907-ben átvett alapítványa tette egyházunknak lehetővé, hogy iskolánk színvonalát fenntartsa, ennek támogatásával tehettek tanárai külföldi tanulmányutakat; sőt új intézmények létesítését is előmozdította e hatalmas alapítvány, (pl. a fasori fiúgimnázium internátusa). Reméljük, hogy még sok támogatásban fogja ez alapítvány intézeteinket részesíteni. Protestáns iskoláinkat mindig jellemezte a nagy összhang, mely mindenben megnyilvánult. Nem térek ki külön arra, hogy a felekezeti türelmetlenségnek soha még csak nyoma sem lehetett a mi iskolánkban, mivel ez evangélikus iskoláinkra általában jellemző. Ennek tulajdonítható az a tény, melyet a statisztikai kimutatások átnézése igazol (L. a Függeléket.), hogy más vallásúak igen nagy számban jöttek iskolánkba, sőt iVolt idő, mikor a többség nem evangélikus volt. 18