Bőhm Dezső: A Budapesti Evangélikus Középfokú Leányiskola – polgári, Veres Pálné-Intézet, kollégium – ötven éves története. 1883-1933. Budapest 1933.

I. Az iskola ötven éves története

három óraadó tanárnak véglegesítését határozta el, s részükre két rendes tanári és egy testneveléstanári tanszéket szervezett.. 1933. tavaszán p dig a vallástanári állást szervezte meg, ehhez helyettestanári államsegélyt is kapott. így végre az a helyzet, hogv az igazgató és hat polgáriiskolai tanár beszámításával jelenleg tizenegy rendes tanára van az iskolának, tehát megvan az a legkevesebb, amennyit a törvény a tizenegy osztályú iskola részére előír. A három legújabb tanszék terhét az egyház vállalta, mivel az államtól egyelőre nenn sikerült fizetéskiegészítő támogatást elérnie. Megvan immár alapozva az intézet, de mintha belsőleg kissé gyengült volna az utóbbi két év folyamán. A reménység, mellyel alapították, e^gy irányban nem valósult meg: az állam nem támogatta az egyházat abban, hogy az országban egyetlen leánykollégiumot fenntartsa, nemcsak anyagilag, hanem még erkölcsileg sem. Az érettségi bizonyítvány képesítésénél az évek nem hoztak fejlődést, sőt egyes főiskolák is elzárkóztak a kollégiumból kikerültek elől, s csak miniszteri segítséggel voltak megnyithatók a törvény szavainak megfelelőleg. Az évek folyamán tapasztalt méltánytalanság végre 1932. őszén arra az elhatározásra birta az iskolafenntartó egyházat, hogy kollégiumát leány gimnáziummá alakítsa át. Ezt november 2-án határozta el azzal a meggyőződéssel, hogy a fölöttes állami hatóságok által is sokszor méltányolt nevelő munka, melyet az intézet végzett, sokkal jobban fog egyházunknak erkölcsileg kamatozni, és sokkal kisebb anyagi kockázattal is fog járni, ha leánygimnáziumot tart fenn az eddigi kollégium helyett. Sajnálattal tette egyházunk e lépést, mert sok szép tárgy tanítását kell esetleg gyengíteni^ De a közvéleményre is hallgatott, mikor így döntött s az evangélikus középosztály gyermekei részére a legmagasabb képesítést nyújtó középiskola fenntartását határozta. E lépésével tulajdonképpen a Hóman Bálint kultuszminiszter által tervezett egységes középiskola felé tette meg a döntő lépést. Az átszervezett iskola elhelyezése érdekében is kell még elhatározó lépésnek történnie: két helyen nem tartható fenn hosszú ideig, új épületről, vagy elhelyezésről kell gondoskodnia egyházunknak. Erre komoly kezdeményezés történt, mikor 1933. június 18-án Dr. Németh Ödön, közös felügyelőt és az új tisztikart hivatalába beiktatták. Az elnöklő püspök is a jövő ielső teendőjének jelezte a leányközépiskola új épületének létesítését, az új közjelügy elő pedig ennek hangoztatása mellett 2000 (kettőezer) P-t tett le az új leánygimnáziumi épület céljaira. Ezzel a nemes cselekedettel régi jótevők példáját követte, fel akarta rázni evangélikus egyházunk tehetősebb tagjait, hogy a leánynevelés érdekében áldozatok hozatalára is készek legyenek. Itt is kérünk min10