Révész Sándor: A bezi–enesei egyesült ágost. hitv. evang. keresztyén egyházközség története. Győr : Gross ny., 1908.

7 A lakásából kiűzött, kenyerétől megfosztott Drinóczy most már még is csak kénytelen volt Szent-Lörincre eltávozni. A bezieknek pedig fizetniük kellett a kath. tanitót és a fehértói plébánust. A kath. tanitó javára a vármegye kényszeritette őket közmunka teljesítésére. „Minthogy pedig nem akartunk a pápista mesternek fizetni, arra való nézve a nemes vármegye dupla executiókat küldött reánk és ugyan istenteleneket. Melyek által huzattak-vonattak a szegény evangelikus emberrel. így szedték be a pápista mesternek fizetését. Ezek alatt a megirt idők alatt ezen dolgok történtének rajtunk, söt nem csak ezek, hanem sokkal többek, melyeket csak maga a jó Isten győzne megszámlálni így szenvedtek a hitükhöz hü beziek ismét 25 esztendeig. De a nehéz megpróbáltatás sem ingathatta meg őket meggyőződésükben. Ha nyilvánosan nem is tehették, de a családi körben, annál buzgóbbban ápolták a tiszta evangeliomi hit szent tüzét, a mit mutat az a körülmény, hogy Bezi község lakói kevés kivétellel evangélikusok maradtak. Templomba pedig a messze Vadosfára, majd Téthre jártak. Természetesen a most emiitett huszonöt év alatt anyakönyvek sem vezettettek. A szabadelvű II. József uralkodó türelmi rendeletére éledt fel újra az egyházközség. Nagy volt az öröm, midőn ismét szabad volt a lelkiismereti meggyőződés szerint nyilvánosan is imádni az Istent. Egyedüli legfőbb vágyuk volt most már a bezii evang. híveknek az istenimádáshoz méltó helyet, templomot építeni. — Ugyanezen vágy vezette a Bezitől öt kilométerre fekvő Enese községken lakó hívőket is. Ez a közös törekvés hozta össze őket és ekkor lőn Bezi Enesével egyesült egyházközség. A templom építéséért közösen benyújtott folyamodványukra csakhamar meg is jött a kedvező válasz. Ugyanekkor nyerték vissza a harangok használatának jogát is. De minden kezdet nehéz. Miből építsék fel a templomot? Ez volt a nagy kérdés. Az erre szükséges összeg egybegyűjtése évekig eltart. Addig hol imádják az Istent? Egy alkalmas hely után néztek tehát. Legalkalmasabbnak találták Zmeskál Lajos földbirtokosnak egyik nagyobb istállóját. Ne mosolyogjon senki ezen különösnek látszó választáson. Lám, a mi édes Üdvözítőnk az Ur Jézus is istállóban született, istállóban imádták őt nemcsak a pásztorok, de a keleti bölcsek is. Nem az a fő, hogy hol, hanem az, hogy lélekben és igazságban imádjuk a mi jóságos Istenünket.