Révész Sándor: A bezi–enesei egyesült ágost. hitv. evang. keresztyén egyházközség története. Győr : Gross ny., 1908.

Harangszentelési beszéd. Bezin, 1907-ik évi julius hó 21-én mondotta RÉVÉSZ SÁNDOR ev. lelkész. Áhítatunk Hozzád emel, Hallgass meg jó Istenünk! Tekints reánk kegyelemmel, Áldjad, szenteld meg ünnepünk! Amen ! Nem mult el még két esztendeje annak a lélekemelő ünnepnek — bizonyára jól emlékeztek ama szép napra — mikor diszes uj orgonánkat, vallásos, szépért, az isteniekért hevülő kebletek áldozatkészségének gyümölcsét adtuk át magasztos hivatásának. A hogy megszólalt, bűbájos hangjának hatása alatt boldogan, hálatelt lélekkel szóltunk: ez az a nap, melyet az Ur rendelt nekünk, örvendjünk és vigadjunk azon! Most hasonló öröm tölti el sziveinket. Ugyanazok a lelkes szavak fakadnak ajkainkról. Ma uj harangjainkat adjuk át a szent szolgálatnak. Az orgona, e csudálatos mű, itt bent, Istennek házában tölti be szép hivatását. Majd szelid, majd bús, majd lelkesítő hangjával áhítatot ébreszt, imádságra buzdit, előkészíti a sziveket ama jó magnak, istenigéjének befogadására, hogy azokban százsoros gyümölcsöt teremjen. Nemde, orgona nélkül nem is volna teljes a mai isteni tiszteletünk ? Azonban Keresztyén Testvéreim ! az ember gyarló, könnyen és sokszor felejt. Felejti, hagyja a mi békességére, boldogságára való. Nem tagadhatjuk, érezzük mindnyájan, hogy szükségünk van a mi gyengeségünkből felrázó, messze, minden hajlékba elható, ébresztő hangra is. Kell nekünk a hatalmas kiáltó szó, hogy az, mig egyrészről ide a templomba, buzgó könyörgésre