Hajdu Lajos: A besztercebányai ág. hitv. evang. keresztyén egyházközség rövid története. Besztercebánya, 1918.

51 Mindezekből látható, hogy a városi lakosság balsejtelme, — mely a jezsuiták letelepedése folytán a lelkekbe felébredt — valóra vált. A lakosság lelkiismerete durva erőszakkal tapostatott, lelkészeik száműzve, tanárai börtönben illetve a nápolyi gályán rabszolgaként szenvedve, iskolái feloszlatva, még magánistentiszteletei is be lettek tiltva, s halottjaik az utolsó kegyelettől meglettek fosztva. A város evangélikus lakossága várva várta a megváltás óráját, midőn a zsarnoki elnyomóitól megfog szabadulni. A megváltás órája ütött midőn a város falai alá Tökölyi Imre szabadító serege 1678. évben megérkezett, kinek október 10-én szabad kivonulás feltétele mellett a császári őrség megadta magát. A kivonuló császári katonákkal eltávoztak a jezsuiták is. Thőkölyi Imre mint Thökülyi Imre bevofelszabaditó. nulása után az evangélikus lakosság uj életre ébredt, s mindenkinek úgy tetszett mintha valamely hosszú gyötrő álom nyomasztó bilincseit lerázta volna magáról. Mindazon vagyon mely az evangelikus egyháztól elvétetett a császári parancs folytán erőszakkal, az visszaadatott nekik, s ennek 4*