Hajdu Lajos: A besztercebányai ág. hitv. evang. keresztyén egyházközség rövid története. Besztercebánya, 1918.

47 öngyilkos, hanem nem gyónt meg. Erre a hóhér azt mondotta : neki sem joga, sem hatalma nincsen a halottat kiásni s bitófa alá vonszolni, s hivatása sem rendeli számára az ily munka elvégzését. A temetés utáni 3-ik napon a város birája a késes czéh mestereit magához hivatta s keményen megfedte őket, miért engedték a holttetem eltemetósét, s miért nem helyezték el éjszakáig valamely boltba, s onnan azután éjnek idején a városon kiviil bármely helyen el lehetett volna a holttetemet eltemetni, s kijelentette, hogy mindnyájan büntetésre méltók s kirótt reájuk a büntetést 24 arany tallérban, azzal a figyelmeztetéssel, hogy ha vonakodnának ezen kirótt büntetést megfizetni, akkor a jezsuita atyák minden mester házába 10 katonát fognak elhelyeztetni, kiknek ellátásáról minden mester maga köteles gondoskodni. Az Ítélet, közlése után megjegyezte, hogy menjenek el a jezsuita házfőnökhöz, lehet hogy engedékenységre bírhatják öl, s elengedi a kirót büntetést részben vau

ry egészben. A mint eljöttek a mesterek a jezsuita házfönökhöz, az kemény szavakkal megfedte őket a ho ttetem elhantolása végett, s fenntartotta a városbíró által kirótt