Hajdu Lajos: A besztercebányai ág. hitv. evang. keresztyén egyházközség rövid története. Besztercebánya, 1918.

43 Netoliczky Mátyás borbély mester 70 éves nejének elteinetésénél megengedték a jezsuiták hogy a halotti kiséret a város falait csöndesen megkerülhesse. Legjobban jellemezte a jezsuiták szívtelenségét Grosz György esete, mélyet részletesen ismertetett a késes czéhnek a városi tanácshoz intézett panaszlevele, melynek tartalma a következő : Grosz György 1674 évben Eperjesről Beszterczebányára jött s Rotharidesz Sámuel késes mesternél mint segéd nyert alkalmazást. Betegségbe esvén, huzamosabb ideig mestere lakásán ápoltatott. Rotharidesz Sámuel mester látva, hogy segédjének napjai meg vannak számlálva, visszaemlékezett a jezsuitáknak a vártemplomban mondott beszédeire, mely szerint ha az egyes családok hozzátariozói vagy lakói betegségük idején családtagjaik vagy ápolóik által nem lesznek a jezsuitáknál bejelentve. avagy betegágyukhoz nem lesz jezsuita atya hiva, s halálos ágyán nem mutat vonzódást a katholikus valláshoz s annak papjait nem fogadja el, s még kevésbbé ha meg nem gyón — legyen az bárki, — nem lesz tisztességesen eltemetve, de még a szállásadója is, a ki a beteget bejelenteni elmulasztotta, meg lesz büntetve,