Hajdu Lajos: A besztercebányai ág. hitv. evang. keresztyén egyházközség rövid története. Besztercebánya, 1918.

24 Hogy legalább a sátoros ünnepeken az istentiszteletek rendesen legyenek elvé­gezve, úgy a tanács bizonyos Ciprianus nevü egyént felszóllitott fel, hogy a húsvéti és pünkösdi ünnepeken prédikáljon No­vember havában újra keresett megfelelő egyént s találtak is Meitzer Gergely sze­pesváraljai iskolamester személyében, ki Wittenbergben Dr. Pomeranius által lel­késszé szenteltetett, ki a német ajkú hivek vallásos szükségleteinek kielégité­téséről gondoskodott. A beszterczebányai egyház újból folyamodott Csmel Gergely szabadon bocsáttatásáért s Oláh Miklós helyt adott e kérelemnek azzal a meg­szorítással, hogy a városi tanácsot október 25-én kelt leiratában értesítette, miszerint csak oly lelkészeket választhatnak kik a katholikus egyház hivei, s őt főpapjuknak elismerik. Oláh Miklós újból gyűlést hivott össze Nagyszombatba, de a városi tanács lelké­szeit nem engedte oda, hanem arra kérte az akkor éppen Beszterczebányán időző fődékánt, egyezne bele abba, hogy a lelké­szek ne menjenek a nagyszombati gyűlésre, hanem hogy tegye kötelességükké a gyűlés bevégezése után az érsek szine előtt meg jelenni. Midőn erről Oláh Miklós értesült

Next

/
Thumbnails
Contents