Hajdu Lajos: A besztercebányai ág. hitv. evang. keresztyén egyházközség rövid története. Besztercebánya, 1918.

20 czéljából megjelenjenek, hanem örvendeni fognak, ha az érsék útközben meglátogatja az egyes egyházközségeket, s meggyőződést szerez a lelkészek munkálkodásáról. Midőn Oláh Miklós látta, hogy a városi hatóságok utasításának nem enge delmeskednek, ugy királyi rendelet folytán Pozsonyba az 1559 év január hó 3-ikán tartandó oszággyülés idejére idéztette be a bányavárosok lelkészeit maga elé. De a városi tanácsok félve, hogy lelkészeik az országgyűlés elé lesznek idézve, nem engedték el őket. Ferdinánd király látva ezen engedetlenséget, rendelet utján ráparancsolt a városi tanácsokra, hogy az eretnek lelkészeket bocsássák el. A bányavárosok lelkészei Selmeczbányán gyűltek egybe, s hitvallásukat 1559 deczember (1-án a Confessio Heptapolitana vagyis a Hét bányaváros hitvallása ciinén foglalták egyhe, s ezzel is ártatlanságukat igyekeztek bebizonyítani, vagyis hogy semmi mást nem hirdetnek, s nem tanítanak annál a mi az ágostai hitvallással egyezik. Ezen a selmeczbányai gyűlésen részt vettek Beszterczebányáról: Kintzelius ,János és Aquila Márton német és Platzko Jakab tót prédikátorok. Kintzelius és Aquila Olmützben viseltek papi hivatalt s onnan