A Zalai Ág. Hitvall. Evang. Egyházmegye múltja és az egyházmegyebeli gyülekezetek története. Tapolca 1909.

A nagyvázsonyi ág. hitv. ev. egyházközség története

87 Ugyanis ez év julius 10-én a délutáni órákban villám sújtott a lelkészlakba s azt elhamvasztotta. Jóllehet az épület biztosítva volt 312 frt értékig, s ez be is folyt minden levonás nélkül és az áldásosán működő gyámintézet is ajándékozott 125 frtot, mégis, mivel az építkezés 617 frt 98 kr.-ba került, minek fedezésére csak 468 frt 60 kr. állott az egyház rendelkezésére : kénytelen volt tőkéjét újra csorbítani 149 frt 33 kr. erejéig. 1893-ban a gyülekezeti tagok takarékmagtárt alapítottak 18V

2 mérő rozszsal. E csekély kezdetből ma már igen szép tőkéje van a gyülekezetnek, jóllehet mindjárt az első években a tanítónak fizetését ebből arányozta aképpen, hogy jövőre a lelkész és tanitó gabna és pénzbeli járandóságának ideje összeessék. Azelőtt a magtár egyes hitrokonok padlásán, vagy kamráiban volt elhelyezve, néha 2—3 helyen is felelősség terhe mellett, de mégis, hogy a kezdés megkönnyítessék s minden gyanusitás elkerültessék : elhatározta a gyülekezet, hogy egy kis magtárt építtet. A magtári építkezés 295 frt 49 krajcárba került. 1896-ban a gyülekezet történetének megirója, Nagytiszteletü Tóth Gyula ur azon reményüknek adott kifejezést, hogy a gabonamennyiség évi kamataiból 8—10 év múlva fedezhető lesz az egyházközség évi terheinek egy része és Istennek hála ! nem reméltek akkor hiába, mert jelenleg kitesz a magtárállomány rozsban 15534 litert, árpában 2176V

2 litert s szép jövedelmet ad. 1893 okt. hó 1-én az egyházközség felügyelőjévé választotta Tekintetes Weiler Lajos uradalmi számtartó urat, ki is a választást elfogadta s szorgalmasan részt vett az egyházközség közgyűlésein. Az 1895. évben ismét történt említésre méltó dolog, a mennyiben Kövesi Sándor, ki 21 év és 5 hónapon keresztül mindenkinek megelégedésére, mint tanitó működött a gyülekezetben, ez év január hó 25-én lemondott tanítói hivataláról, miután a nm. vall. és közokt. min. 1894 dec. 30-án kelt 49988. sz. rendeletével, tekintve munkaképtelenségét, őt nyugdíjazta. Megkísérelte ugyan az egyházközség a megürült állásnak pályázat utján leendő betöltését, de az meddőnek bizonyult, azért a tanköteles gyermekek oktatásásáról akként gondoskodott, hogy azok az 1 kilométerre fekvő, jóhirü leányfalui iskolában nyerjenek igazi ev. szellemben oktatást.