A Zalai Ág. Hitvall. Evang. Egyházmegye múltja és az egyházmegyebeli gyülekezetek története. Tapolca 1909.
A kövágó-eörsi ág. hitv. ev. gyülekezet története
51 plébános és Kozovits Ferenc kanonok a békétlenség üszkét hintették el közöttük. A község lakossága által ős eleve épített templom és templomi íöldek az ujitott vallás hiveié maradtak, miként voltak. Több okmány igazolja, hogy ezek miatt több ízben volt kellemetlen összeütközése a római katholikus hívekkel. Mikor felsőbb helyről jött vizsgálat folytán sem voltak képesek a római katholikusok az evangélikus templomot birtoklásukba megszerezni, erőszakkal próbálták elfoglalni. A támadás ellen — a szájhagyomány szerint — Mezriczky Sámuel, Rúzsa János, Bárány Sándor lelkes buzdítására a protestáns hivek templomukat kocsik s szekerekkel vették körül, hogy ellenség ahhoz ne férjen s azokon mint bástyákon belül a szomszéd faluból segítségül jött protestáns atyafiakkal együtt várták az ellenséget. Zalavári kanonok és egy esperes Kékkút felül barátok által fanatizált népet és papokat vezettek, de velük szemben az elszánt túlerőt látva, visszavonulni voltak kénytelenek. A templom az evangélikusok birtokában maradt s ez idő óta a béke angyala őrzi azt. Ha magyar hazánkban kellett, itt kellett, ha hazánkban voltak, itt voltak a protestáns vallásnak igazi őrei: Cháfordi Tóth Péter, Domokos Ferenc, Bóday Mihály stb., akik egyházukért semmi néven nevezendő áldozattól vissza nem riadtak. Ugyan a fentemiitett okmány 1774-ből tanúsítja, hogy 1605, sőt 1621—31. rendszeresen ágostai confessiora alakult gyülekezetnek kassai Huszár András volt lelkésze, majd 1647-ben Dvornicenus Márton, kinek helyébe 1650-ben Joós György jött. 1653-ban Kürty Gergely, míg 1666-ban ismét Joós György került vissza. 1674-ben midőn a pozsonyi vértörvényszéket tartották, Soós Gergely volt kővágóörsi ág. hitv. ev. lelkész, ki Pozsonyba meg is idéztetett, de többet róla nem tudunk. (Lásd „pozsonyi vértörvényszék adatai" Rácz Károly szapárfalvai református lelkész műve) 1681-ben ismét Joós György került vissza Kővágó-Eörsre lelkésznek, akit egy másik okirat szerint alattomosan megtámadott a zalavári apát, megverte és német katonaság által kiraboltatta, kit azonban hivatalába a gyülekezet közpanasza folytán viszszahelyeztek és 1689-ig folytatta hivatalát. Utána jött Czuktrán András 1692-ig, ezután Tömjén Balázs megszakítással 4*
