A Zalai Ág. Hitvall. Evang. Egyházmegye múltja és az egyházmegyebeli gyülekezetek története. Tapolca 1909.

A leányfalui ág, hitv. ev. leányegyház története

104 Ugy látszik, hogy a tanitók igen sürüen váltakoztak a leányfalui gyülekezetben, mert 1838-ban már ismét uj tanítóval találkozunk, a tanitó neve : Patakv Pál, ki légrádi lelkész volt, ő azonban néhány év múlva ismét távozott Sandra, Somogymegyébe. 1842-ben a helytartótanács templomépitésre, két könyvre segélygyűjtést engedélyezett a leányfalui ág. hitv. evangélikusoknak s ugyanez évben Antal Ferenc leányfalui lakostól uj templomhely cseréltetett. Különösen az újonnan választott tanitó „tisztes és tudós Nemes Jánossy József" buzgólkodása vitte oda a dolgot, hogy a gyülekezet több kiküldöttje ment segélyt gyűjteni és igy a tartós állandóságot nem igérő s a mindent megemésztő idő vihara alatt már-már roskadozó kisded imaház" helyett megkezdhették „az utókornak legszebb örökségül hagyandó" uj templom építését. Miként az egykorú irat mondja : „Az alapkő hitünk és vallásunk egyszerű szertartásai szerint számos egyházi s világi elöljárók, tisztes tagok s egyéb ide sereglett uri személyek jelenlétében, éneklések s buzgó esedezések közt, az Urnák nevében ünnepélyesen letétetett" ; ez történt 1843 március 16. napján. „Másnap nagyvázsonyi Freiengruber János kőmivesmesternek 12 válogatott legényei, elegendő napszámosokkal ellátva egy ügyes pallér vezetése alatt hozzáfogtak a munkához." Noha kedvezőtlen időjárás is akadályozta a munkát s pénzben is megfogyatkoztak, a mi miatt Galanthai Gróf Eszterházy Károlytól vettek fel kamatra 1000 váltó forintot — mindezek dacára 1843 október 8-án már megszólaltak a torony harangjai s miután október 7-én este búcsúztak el az utolsó isteni tisztelet megtartásával a régi imaháztól, nagy örömmel vonultak be másnap, az uj templomba. Az oltárt 1844 február 27-én helyezték be a templomba, melynek felavatása 1844 május 16-án, áldozó csütörtökön ment végbe. Ennek a templomszentelési napnak emlékezetére mai napig bucsut tartanak a mulatást kedvelő jó leányfaluiak minden évfordulón. Az 1845. esztendőben gróf Zichy Bódoghoz fordultak alázatos kérelmükkel a leányfalui ev. hivek, kérvén tőle a Kinizsi-vár harangját. A gróf „tekintetbe véve a jó szomszédságot s adomány célját" megengedte, hogy a nagyvásonkeői várban megnémulva álló harangot templomukba vigyék