A Zalai Ág. Hitvall. Evang. Egyházmegye múltja és az egyházmegyebeli gyülekezetek története. Tapolca 1909.

Az egyházmegye múltja

9 korszakot alkotott az egyházmegye életében. Áz esperesi széket 1846-ban Lájpczig János kapolcsi lelkész, a felügyelői tisztet Mezriczky Péter kővágóörsi ügyvéd nyeri el. Az 1848. évi mozgalmakkal együtt járó izgalom átterjedt az egyház tanácskozó termeibe is, hisz a polgári szabadság édes testvére a lelkiismereti szabadságnak, mely a protestantizmusnak sarkalatos elve. Az 1848. évi május 17-ki egyházmegyei gyűlés élénken foglalkozik gróf Zay Károly egyetemes felügyelő és Haubner Máté superintendens hazafias lelkesedéstől áthatott leirataival s részletesen tárgyalja mindazon egyházi és tanügyi reformokat, melyekkel a márciusban meghozott XX. t. c. oly liberális és igazságos alapon proklamálja a vallásegyenlőséget. Valamint a nemzet korai öröme, ugy egyházunk vérmes reményei is csakhamar meghiúsultak. Ránk borult a leveretés gyásza s egy évtizednél tovább tartó tetszhalott állapot zsibbasztotta meg egyházi életünket is. Egyházmegyénk azonban ezen években is tartott gyűléseket Varga Lajos főbiró, mint császári biztos ellenőrzése mellett, ki azonban később már a neki tudomására hozott gyűléseken meg sem jelent. 1861-ben Lájpczig esperesi, Mezriczky felügyelői hivataláról lemondván, esperesül Blajsza János mencshelyi lelkész, felügyelőnek pedig Perlakv Gábor halimbai földbirtokos választatott meg. Ezen időben szerezte meg az egyházmegye 300 frton néhai Perlakv Dávid (f 1857) volt bezii lelkészesperesnek több száz kötetből álló könyvtárát, mit a Perlaky papi család gyűjtött össze. A kizárólag régi latin és német theologiai munkákból álló könyvtárt sem a kövágóörsi gimnázium nem használhatta, sem a lelkészi kar nem igen vette azt igénybe s azóta is por és pókháló lepi. A hetvenes évek elején az egyházmegye értékesíteni próbálta, jegyzéket készíttetett róla, de sem könyvkereskedők, sem könyvkedvelők nem akadtak, kik érte csak némi árt is ajánlottak volna. Blajsza János 1868-ban lemondván esperesi hivataláról, helyére Eősze István kővágóörsi lelkész választatott meg. 1873-ban az egyházmegye lelkészi és tanitói kara szövetkezeti alapon takarékmagtárt alakit. Célja volt gyámolítani a tagokat, azok özvegyeit és árváit. Ministeri jóváhagyással 1892-ig működik, amikor felszámolván, vagyonát 227 mérő gabona értékét 2213 frt 28 kr. összegben a tagok között felosztotta.