Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs 1940.

VI. Vértesi Zoltán zárószava Magyarbóly történetéhez

VI. Vértesi Zoltán zárószava Magyarbóly történetéhez Az utolsó két év, az 1938—39. esztendő, úgy az egyház vezetőjére, mint az egész gyülekezetre, nehéz és fájdalmas napokat virrasztott, Ebben az ideges, háborús világban, midőn népek és nemzetek, önző gyűlölettől és nemtelen bosszútól elragadtatva, egymás életére törnek, s Európa térképe szinte naprólnapra változik, midőn a nemzetiségi politika, vér-fajelmélet új jelszavakat röpít világgá, akkor csak egy könnyelműen odadobott szikra kell ahhoz, hogy a régi kipróbált vezetők tekintélyét lerontsa és a bizalmatlanság, s békétlenség pusztító tüze lángra lobbanjon a gyülekezet bel él etében is. Ott, ahol a vezető tekintélyeket és azok munkálkodását nem elősegíteni, hanem lerombolni igyekeznek, ahol az egyéni, személyes érdek és bosszú, a közérdek fölé emelkedik, ott felbomlik a társadalmi rend és a nemzet és a közegyház sirját ássák meg. Nem akarom ezt részletezni, ítéljen efölött a történelem és a mindeneket látó és tudó igazságos Isten. Tudom azt, ha mindeneket megtettünk volna, Pál apostolként, haszontalan szolgák voltunk, ir_ert csak azt tettük, ami a kötelességünk volt, de nyugodt lelkiismerettel leszögezem azt, hogy hosszú és küzdelmes, eddigi 35 évi lelkipásztori működésem alatt, minden alkotásaimban és cselekedeteimben szeretett egyházam és hazám iránti olthatatlan szeretet vezérelt. A gyülekezet fenti történetéből láthatjuk az elődök szeretetét, hűségét Istenhez és hazához, s bár sokat kellett nékik is szenvedniök, s anyagiakban is szegények voltak, de hitük és áldozatkészségük nagy volt, minek folytán Isten sok jóval megáldotta őket. Örömben, bánatban legyünk mi is hűek egyházunkhoz és új otthont és kenyeret adó sokat szenvedő magyar hazánkhoz és éljünk békével minden embertársainkkal. Emlékezzünk meg mindig tisztelettel és hálás szívvel vezetőinkről, jóltevőinkről és „figyelmezvén az ő életük végére, kövessük hitüket!"