Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs 1940.
III. Amagyarbólyi evangélikus gyülekezet részletes története
37 Rock Lajos helyi felügyelő stb. Az egyházlátogatás templomi ünnepi istentisztelettel kezdődött, mely alkalommal a beszédet Ef. 4. 11—16. alapján a helyi lelkész tartotta, az anyaegyház és a filiabeli tanítók pedig az iskolásgyermekekkel Luk. 15. 11 és Máté 25. 1—13 szerint katechizációt tartottak. 1869-ben Pécs, mely 1846. nov. 1-től Magyarbóly filiája volt anyaegyházközséggé alakult, helyette a szlavóniai Adolfsdorf (1866) és Eszék (1871. jan. 6.) csatlakoztak, mint filiák Magyarbólyhoz. 1871-ben Roykó lelkész szigorú fellépésére sikerült a híveket, a keresztyénellenes temetési lakomákról leszoktatni. 1872. körül, midőn a Villány-Magyarbóly-Eszéki vasútvonal megépült és az ország és vármegye bizottságát hozva az első gőzmozdony Magyarbóly állomásra berobogott, most is élő tanú, Máthé Ödön volt dárdai járási tisztviselő elbeszélése szerint általános tetszést aratva, a vasútra Isten áldását kérve, Roykó eme felejthetetlen szavakkal kezdte felavató beszédét: ,, Sause, brause, du tobendes Dampfross!", vagyis magyarul: „Sisteregj, dübörögj, te rohanó gőzparipa!" 1872-ben, a nagy magyar regényíró Jókai Mór, a dárdai kerület országgyűlési képviselőjelöltje a magyarbólyi urad. parkban, hol most az óvoda áll mondta el programbeszédét. Utána hamarosan meg is választották képviselőül. Roykó majd minden évben több nagylelkű adományról tehetett jelentést gyülekezetének. így 1870-ben SchaumburgLippe herceg, az egyházközségnek épületei fenntartására 4, lelkészi javadalom céljára 8, tanítói javadalom céljára 6 hold szántót adományozott. Legelőrendezéskor, a mindenkori ev. lelkész használatára 6, a tanító részére 3 hold szántó jutott. 1875. jan. 1-én Mérnyi siklósi hívünk, toronyóra céljára 800 forintot hagyományozott végrendeletileg, amely halála után özvegye által volt kifizetendő. 1877-ben Hätz Tinka, Roykó gyámleánya, ki szülei halála után, mint árva leányka, a lelkészlakban oltalmat talált, s vidám költői lelkületével, a lelkipásztori munkában megfáradt Roykó életestjét bearanyozta, hálából 1075 forintot adományozott, melyből a hagyományozó rendelkezése értelmében egy gyönyörűen hangzó, most is meglevő 245 kgr. harang vétetett, a fennmaradó 400 forint, mint alap
