Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs 1940.
XI. A világháborúban elesett hősök emlékét megörökítő, magyarbólyi állami kisdedóvó és gyermekotthon története
XI. A világháborúban elesett hősök emlékét megörökítő> magyarbólyi állami kisdedóvó és gyermekotthon története. í. A kisdedóvó építésének gondolata s annak előzményei. A nyári ovoda első vezetői. A midőn engem, mint zalai születésű, teljesen magyarajkút, 1905 évben, a magyarbólyi németajkú gyülekezet egyhangúlag lelkészévé választott, ezt a magyarok Istene akaratának és küldetésének tekintettem. Ideáljaim voltak: a Krisztusi hit és szeretet, reám bízott népem er" kölcsi és anyagi java, a magyar egység és kultúra megalapozása és terjesztése az egész vonalon. Főként pedig — e nemzetiségi vidéken — egyik életcélomat, álmaim álmát képezte egy kisdedóvó felépítése, annyival is inkább, mert gyermek volt elég, kiket a szegény, egész nap napszámban dolgozó szülők, kellőképpen gondozni s rájuk felügyelni, nem tudtak. Nem lehet leírnom azokat a súlyos akadályokat, melyekkel hosszú éveken át e nemes cél érdekében meg kellett küzdenem és merem állítani, ha nem a kegyelmes és Gondviselő Isten akarata lett volna, én magam ezt megvalósítani nem tudtam volna. A midőn az ovodaépítés és szervezés ügye kissé már előrehaladt, jött a világháború és a szerb megszállás, s úgy látszott, minden hiába való. Űjabb áldozatot senki sem akart hozni. A megszállók alóli felszabadulás azonban új reményt kölcsönzött. Hogy népünk az ovoda intézményt megismerje és megszeresse, az akkori jegyző, Wittenbarth Aurél és egyes jobb érzésű híveim támogatásával (akkor még nem jelent meg Alispán úrnak nagyszerű rendelete minden községben nyári ovoda felállításáról) 1925-től egy bérházban, majd egy e célra átalakított istállóban és diófáktól árnyas udvarban létesítettünk júl. és aug. hónapokban nyári ovodát. A község, egyes szülők és a társadalom adta össze az óvónő útiköltségét és fizetését. Az anyagi és erkölcsi felelősséget pedig magamra vállalva, Speciár Etelka óvónőt alkalmaztuk. A jó Tusi néni, ki saját verseit szavaltatta, rövid két hónapi működése után, oly, minden-