Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs 1940.

X. A mohácsi evangélikus missziói egyház rövid története

175 szét, köztük li/o millió protestánst elszakítottak tőlünk s így a legnagyobb nyomorúságba döntöttek minket, sőt ezzel együtt egész Európát is. Mi légyen a teendő e súlyos, szinte vigasztalannak látszó helyzetben?... Mi az evangélikus lelkészeknek, mint a nép lelki vezéreinek a tiszte és feladata? . . . Luther a mohácsi vész után, Mária magyar királynéhoz intézett vigasztaló levelében, a Római levél 15, 4. versére hivatkozik, — a melyet éppen ezen okból választottam én is alapigéül, — mely szerint, arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyász és nyomorúság közepette „legyen erősségül a Szentírás", mert a Szentírás vígasztal, Krisztusi türelemre, testvéri szeretetre int és az Istenben bízóknak, a kereszthordozásban is, egy szebb és boldogabb jövőt ígér. Ha a magyar sors: a magyar könny és magyar bánat, az „igazságért való küzdés" rettentő teherként nehezedik is reánk, hála Istennek, magyarhoni evangélikus egyházunknak, drága örökségként és kegyelmi ajándékként, tulajdonában van a biblia, Isten szent Igéje, mely a magyar bánatot és könnyet elviselhetővé teszi s Trianon kálváriáján keresztül is megmutatja a magyar feltámadásra vezető útat. A mi legfőbb feladatunk tehát az, hogy híveink és az egész magyar nép figyelmét felhívjuk vígasztalásunk és reménységünk egyedüli forrására, a Szentírásra, Isten igéjére és ígéreteire, különösen pedig a felolvasott szentlecke alapján e csonka, vérző országban, hirdessük és megvalósítsuk osztály, nyelv és felekezeti különbség nélkül, a keresztyénség, az egész magyar népnek és nemzetnek szent és szétszakíthatatlan egységét. Ez az egység nem külső egységet, egyformaságot, uniformizálódást jelent, hanem belső, lelki egységet és integritást. Ez egység alatt nem azt értjük, hogy egyes osztályok, vagy felekezetek, más polgártársaik kárára, monopolizálják, kisajátítsák maguknak az üdvösséget, a lelki és gazdasági javakat, vagy, hogy az erősek a gyengéket elnyomják, hanem, hogy egymást testvéri szeretettel szolgálják és támogassák. E megnyomorított hazában egy a szükséges dolog, egy a célszerűség, a jogfolytonosság, az egyedül üdvözítő tan, a mint a nagy Pál apostol mondja: „Ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt, a Jézus Krisztus szerint." Bel- és külpolitikánk alapja, hogy türelemmel és megbocsátó készséggel közeledjünk egymáshoz és fogadjuk be egymást, miképpen a Krisztus is befő-