Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs 1940.

I. Figyelemreméltó részletek Magyarország történetéből különös tekintettel Baranya megye és Magyarbóly község történetére,

14 író, Papp-Váry Elemérné, a magyar Hiszekegy szerzője, stb. A felekezeteket tekintve, aránylag az evangélikusok között van a legkevesebb írni olvasni nem tudó. 9. A nemzeti kisebbségek helyzete és a ielekezeti viszony Magyarországon. A nemzeti kisebbségeknek sehol sem volt és sehol sincs olyan kiváltságos joguk és jó dolguk, mint Magyarországon. A kormány ugyan megkívánja azt, hogy az ország minden polgára, már a saját érdekében is, az államnyelvet, a magyart elsajátítsa, de a német, tót, román, szerb nyelvű kisebbségek megtarthatják és művelhetik anyanyelvüket úgy otthonukban, mint a templomban és iskolában is. Mindegyik vallásfelekezetnek jogában van templomot építeni és iskolát fenntartani, melyhez az állam évi segéllyel is járul. Mindegyik magyar honpolgár tekintet nélkül anyanyelvére, vagy vallására, az országban a legmagasabb tisztséget elnyerheti. Mi magyar anyanyelvűek megtanuljuk lojalitásból egyes nemzetiségeink nyelvét, hogy nékik az igét anyanyelvükön hirdethessük. Az erőszakos magyarosításról terjesztett hírek, mind alaptalanok. Hiszen Erdélyben, Nyugatmagyarországon stb. magyar államkormányzás alatt, évszázadokig, oly nemzetiségűek éltek, kik a magyar állam túlságos lojalitása folytán, csak anyanyelvükön tudtak s a magyar állam nyelvét nem is beszélték. Sajnos a világháborúban, midőn Magyarország veszélyben volt, nemzetiségeink közül nagyon sokan, lelketlen agitátorok febujtására, hálátlanok voltak, az ellenséggel összejátszottak és a magyar hazát elárulták, úgyhogy ezáltal nemcsak Nagymagyarországot, hanem önmagukat is szegénnyé és szerencsétlenné tették. Az egyes felekezetek között általában béke és szeretet uralkodik. Az államkormánynak nem szabad megengednie, hogy a felekezetek, a békességet megzavarják. Az evangélikusok álláspontja e tekintetben az, hogy kötelességünk a másvallásúakat is tisztelni és szeretni, de a magunk hitét és annak jogait is fenntartani és megvédeni. Az igazi keresztyénnek meg kell szívlelnie Krisztus szavait: „Amit akartok, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, ti is úgy cselekedjetek azokkal"; (Máté 7, 12.) és „Arról ismer meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek" (Ján. 13, 35.) Megváltónk e szavai nyomán inkább kell igazságtalanságot elszenvednünk, mint igazságtalanságot cselekednünk.