Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs 1940.

VII. Ivándárda község jelenlegi fekvése, lélekszáma, továbbá keletkezése és régi lakói

122 A költemények közben, részben a vegyeskar, részben a gyermekkar a következő énekeket énekli: „An der Donau", „Befordultam", Rég veri már", Ereszkedik le a felhő", „Föl, föl vitézek", „Jaj a hátam", ;;Éj van csend", Kossuth Lajos azt üzente". 8. Záróbeszéd. Tartja Vértesi lelkész 9, Himnusz. 1923. szept. 9-én, avatták fel a templom előtti téren felállított, turulmadaras, impozáns, elesett hősök emlékoszlopát, megható, szép ünnepség keretében. Az emlékoszlop egyik oldalán az evangélikusok, a másik oldalon a római katolikusok részére, díszes oltárt rögtönöztek. Berta r. k. tábori lelkész miséje után, az evangélikusok részéről imádkozott Zemann Zoltán tábori lelkész, prédikált Schrödl Mátyás s. lelkész, a felavató beszédet pedig Vértesi lelkész mondotta, Az emlékoszlop létesítésében Schulteisz Péter községi bíró szerzett nagy érdemeket. (Schulteísz fia: Soltész Péter bogádmindszenti s. jegyző). Az elesett hősök száma 23; ezek közül 15 evangélikus és 8 r. kat. Az evangélikus hősök neve: Dreser János, ifj. Friedrich Péter, Friedrich Henrik, Friedrich János, Glöckner Sándor, Götz Jakab, Götz János, Heberling Henrik, Heinek Jakab, Heíneck János, Kugler Henrik, Lai András, Rück Henrik, Wagner János, Meyer János; r. kat. Adler János, Elsässer Jakab, Elsässer János, Hoffmann Antal, Henzler Ferenc, Repity Ferenc, Reich Jakab, Weber József. 1926. jún, 12-én, délután 2 órakor nagy örömünnepe volt a leánygyülekezetnek, midőn Kapi Béla püspök úr nagy kísérettel, egyházlátogatást tartott. Tíz hintón robogott be püspök úr és kísérete, bandérium vezetésével. A községben felállított diadalkapunál Wescha József községi jegyző és Schulteisz Péter bíró üdvözölték a püspök urat, majd a leventék sorfala között, az iskolához vonult a díszmenet, hol a presbitérium, a hívek és az iskolásgyermekek élén, Wölf el tanító tartott üdvözlő beszédet. A jól sikerült iskolavizsgálat után, a templomba vonult az ünneplő közönség, hol püspök úr mindenkit elragadó igehirdetése és Wölfel tanító szép szólóéneke után, az egész közönség, a hősök emlékoszlopa elé vonult, hol mindenkit könnyekig meghatott ama jelenet, midőn püspök úr, a kapott virágcsokrokat ezen szavakkal helyezte a hősök emlékoszlopának talapzatára: ,,Hol találhatnék e virágok számára méltóbb helyet, mint ama hősök emlékoszlopánál, akik éltüket és vérüket áldozták a hazáért!"