Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs 1940.

VII. Ivándárda község jelenlegi fekvése, lélekszáma, továbbá keletkezése és régi lakói

118 szág ezeréves s fennállását, nagy lelkesedéssel megünnepelte, s a németajkú hívek kicsinyje és nagyja őszinte örömmel adott kifejezést hazafias magyar érzéséről és hálás szívvel emlékeztek meg a magyar állam vezetőiről, kik nagyszüleiknek egykor itt új hazát és otthont biztosítottak. A hazafias ünnepi beszédet a templomban Haffner lelkész, az iskolásgyermekeknek Pausz tanító tartotta. Baldauf lelkészkedése alatt festették ki a templomot, vettek szép új csillárt, két oltár- és szószék terítőt. 1897. máj. 8-án, felejthetetlen ünnepe volt a gyülekezetnek, midőn Gyurátz Ferenc püspök egyházlátogatást tartott. 1905. júl. 23-án, a magyarbólyi lelkészválasztáskor, a leány egyház kiküldöttei, Vértesi Zoltánra adták le szavazatukat. Vértesi lelkész indítványára, 1910-ben megalakult, a most is működő „Polgári Olvasókör". 5. Wurch Gyula helyettes tanító 1914—1918. Világháború. Reformátíóí jubileum. Pausz Sámuel 30 évi buzgó tanítói szolgálat után, melyből mint segédtanító két évet (1884—1886) Izményben, mint rendes tanító, 9 évet (1886—1895) Borjádon és 19 évet Ivándárdán töltött, nyugdíjba ment. 1914. jún. 18-án kitört a háború, s a tanítóság nagy része is fegyvert fogott a hazáért. Miután Pausz tanító betegsége miatt, a tanítást tovább nem vállalhatta, s a zavaros viszonyok közepette választani nem lehetett, a gyülekezet az egyházmegye jóváhagyásával, meghívta helyettesül, Wurch Gyula ny. tanítót, ki az iskolában a tanítást és a levitakántortanítói teendőket, a temlomban a négy évig tartó háború alatt, lelkiismeretes hűséggel végezte. A gyermekek tanításában nagy buzgalommal segített néki leánya,, Wurch Irma. A világháborúban Ivándárda minden katonaköteles és fegyverfogható férfia részt vett, mindenki hűnek bizonyult, s a végsőkig kitartott, szenvedett és vérzett a magyar hazáért és a szövetségesekért. A gazdaságot a távol lévő férfiak helyett, a nők és a gyermekek végezték könnyek és sóhajok között, de meg nem lankadva, Istenben bízó türelemmel, A halványrózsaszinű tábori levelezőlapon pedig, mentek az üzenetek, imádságok, postán a szeretetcsomagok, ismeretlen harcterekre, messzi fo-