Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs 1940.

VI. Vértesi Zoltán zárószava Magyarbóly történetéhez

108 Katasztrofális árvíz Magyarbólyban. Magyarbóly történetének megírását már lezártam, de pótlólag meg kell említenem, azt a katasztrofális árvizet, mely 1940, március 14 és 15. közti éjjel zúdult községünkre. A téli, rendkívüli nagy hótömegek hirtelen olvadása, anynyira megduzzasztotta a folyókat és patakokat, hogy azok kilépve medrükből, rettentő víztömegeikkel, egész községeket, városokat, s több százezer hold vetésterületeket árasztottak el. Községünk közelében lévő kis Karasica (eredeti néven Karassa) patak, Villány és Virágos felől, oly hatalmas víztömeget kapott, hogy dacára, a felső falu végén nyomban megindult fáradhatatlan földtöltési munkálatoknak, a kb. 20 év előtt megépített védőgátat és zsilipet a felduzzasztott tengernyi víz áttörte és piszkos hullámaival, virágzó, szép, trianoni határszéli kis községünk legnagyobb részét elborította. Márc. 14-én, este 9 óra tájban törte át a víz a gátat. Megkondultak a vészharangok. Az alvók felriadtak, de menekülésre még alig gondoltak, mert 1914-ben is volt már árvízveszedelem, de azt sikerült ugyanazon a helyen megfékezni. Mikor azonban a felső falu végéről áramló víz, már a kb. 3 km.-re fekvő alsó falu részét is elérte, megkezdődött az éj sötétjében először is, a háziállatok megmentése, amelyeket a magaslati helyeken és uradalmi isállókban helyeztek el. A megszokott helyükről kijönni nem aíjcaró állatok panaszos bőgése hasított bele az árvízzúgta, félelmetes éjszakába. Majd mindenki magával és saját vagyonkájának megmentésével volt elfoglalva, mert hisz előre senkisem volt biztonságban. Alig helyezték biztonságba az állatokat, a családoknak is menekülni kellett, mert a házak küszöbét, sőt ablakát is elérte a szennyes áradat. A víz alámosta, a jobbára gyenge alapépítményü, vályogos házakat, a falak beomlottak, s a bútorok és élelmiszerek nagy része is ott veszett. Másnap, márc. 15-én, hóförgeteges ítéletidő volt, mely szintén siettette a házak összeomlását. A hatóság intézkedésére, csónakokat hozattak Mohácsról, mert a 2, sőt 3. métert is meghaladó vízben, csak csónakokkal lehetett a házakat megközelíteni, s a még ottlevő bútorokat kimenteni. A magasabban fekvő templom, paplak, tanítólak, óvoda, iskolák is tele voltak menekülőkkel, hirtelen megmentett holmik-