Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

II. A reformáció első nyomai Pozsonyban

nem lehetett többé döntő; a házas élet kiküszöbölése az egyházból szükségképen az erkölcsi botrányok forrásává lett; a feltétlen tekintélyelv összeütközésbe hozta az egyházat a császársággal, a tudományos kutatás szabadságával és a lelkiismereti szabadsággal. S mikor már minden eszközt kimeritett azon célból, hogy elért sikerét fenntartsa, nem riadt vissza oly intézmények létesítésétől, melyek már az emberek gyarlóságára, hiszékenységére, kapzsiságára voltak tekintettel. Ilyen célzattal létesült az inquisitió vagy az eretneknyomozás, az ereklyeárusitás, a búcsú, a zarándoklás üzleti kiaknázása. Az egyház régi szelleme kiveszett, a formák pedig még laikusok előtt is nyilvánvalóvá tették a hatalmi, tehát a külső célt. Külső jelenségei ezen bomlásnak a nagy tömegeket is bevonják az egyházellenes hangulatba. A római nép nem akarja megtűrni a pápát falai közt, a keresztyén nemzetek egy része egy másik, sőt egy harmadik pápának hódol, politikusok megjósolják a pápaság közeli bukását, egyházi és világi férfiak felhívják a pápaságot a saját újjászervezésére, reformációjára. Csakhogy maga az egyházfő fázik a reformoktól, konzervativizmusa mint a hatalomhoz való ragaszkodás merészebbekké, sőt erőszakosokká teszi azon tényezőket, melyeknek a hitélet általános megernyedése szintén nagy bajokat okoz. Az egyházi szervezeteknek dogmatikus érdekhite mindenütt szemben áll már a világi hatalommal, csakhogy a középkor végén amannak már kevés kárával; a nagy tömegek vakhite akadályoz minden egészséges művelődési fejlődést. Néhány igazán buzgó, erős hitű, igazán vallásos érzületű férfiú magával szemben látja az egyház mindent lenyűgöző hatalmát, csak ideig-óráig tartó hatást tud elérni reformtörekvéseivel s többnyire életükkel fizetnek mint eretnekek merész vállalkozásukért. így volt ez egészen a XVI. század elejéig: amikor már magában az egyházban is nagy a tarthatatlanság érzete: papokat látunk mindenütt a parasztlázadások élén; mert egy-