Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XVII. A királyi kormányhatóságok önkénykedései

prímásának személyében testet öltve ez a klerikalizmus súlyos teherként nehezedett milliók lelkiismereti szabadságára, erkölcsi és anyagi boldogulására. Nem egészen érte el célját Barkóczy. Mária Terézia nem mindenben járt el az ő szellemében, sok tekintetben azonban felismerhetjük az ő sugallatát az udvar és kormányhatóságok magatartásában. A hol pedig nem a kormányhatóság döntött, hanem a katholikus lelkész állásfoglalásától függött a protestáns személyek vagy intézmények sorsa, a Barkóczy szellemének hatása alatt a vallási türelemre számitani semmiképen sem lehetett. A kormányhatóságok: helytartótanács, kancellária, kamara végtelen számban ontotta úgy az elvi jelentőségű körleveleket az illető hatóságokhoz, mint a különös esetekből felmerült rendeleteket. És ezek ellen nem volt jogorvoslat. Csak midőn már a protestánsok is mindennemű eszközt vettek igénybe érdekeik megóvása céljából, sikerült az ellenfél hiúságait, önzését, hibáit számításba véve, egyházszervezetüket és vallásos érzületüket megmenteni a teljes pusztulástól. A pozsonyi evang. egyháznak is bőségesen kijutott ebből az önkényből, a mint ezt a következő esetek bizonyítják. 1733. március 3. egy császári és királyi rendelet megparancsolja a pozsonyvárosi tanácsnak, hogy intézkedjék, miszerint a város kötelékébe vagy alsóbbfokú tisztségeibe felvett polgárok kivétel nélkül esküt tegyenek le, melyben kifejezetten a szűz Máriára és minden szentekre történjék hivatkozás és minden egyes esetben erről a helytartótanács értesítendő

1). Ugyanez év dec. 16. a pozsonyi evangélikusokat eltiltják attól, hogy iskoláikban a grammatikai fokon túl is *) Intimatum Cancellariae regiae ad civitatem Posoniensem emanatum, 1733. 3. iMart. Index tarn Rerum, quam B. Resolutionum Regiarum in tentamine Juris ecclesiastici evangelicorum in Hungaria existcntium. Lyceumi kézirattár 522. k.