Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XVII. A királyi kormányhatóságok önkénykedései

kik lelkészségre készülnek. Az ilyen iskolába azonban csakis olyanok volnának felvehetők, a kik hiteles bizonyitványnyal ki tudják mutatni, hogy a syntaxistól a philosophiáig a mi iskoláinkba jártak. Ez az eljárás rendkívül csökkentené lelkészeik számát, a mi magában is előmozdítaná közöttük a katholikus hit elterjedését. A kik pedig csökönyösen megmaradnának hitökben, szelídebbek és méltányosabbak volnának a katholikusok iránt. 3) Minthogy hitelveik az államra nézve is veszedelmesek, ki kell mondani, hogy mindkét felekezetnél lelkészségre alkalmatlanok azok, a kik külföldön végezték tanulmányaikat; ezáltal minden nehézség nélkül eleje volna vehető annak, hogy lelkészjelöltjeik külföldi főiskolákat látogatnak. 4) Minthogy pedig nem elegendő csak elvenni a nem katholikusok papjait, gondoskodnunk kell arról, hogy legyen alkalmuk az igaz tanokat hirdető papokat meghallgatni. Ezért mondja ki az apostoli királyi felség, ki a saját alattvalóinak lelki üdvösségéről gondoskodni tartozik, hogy az összes nem katholikusok az országban csak akkor mehessenek a saját templomaikba, ha előzőleg már a katholikus templomban voltak; ezt igy csinálta egy boldog emlékű lengyel királynő a saját hatáskörébe tartozó szepesi kormányzóságban. De lelkiismereti kényszerről itt sem lehetne szó, mert hiszen a prédikáció csak tanít és int. Ha ezt a király kegyelmesen elfogadná, én majd tanácskoznám magyarországi püspöktestvéreimmel, minő utasításokat kellene adni a papoknak azon beszédekre vonatkozólag, melyeket ilyen alkalmakkor tartani kellene. Hogy azon intézkedésnek nagyobb legyen a foganatja, mondassék ki a nem katholikus vallásgyakorlat elvonásának terhe alatt és a pap hivatalvesztése mellett, hogy az eretnek papok ne merjenek egyházi szónoklataikban a katkolikus dogmák ellen kikelni, azokat támadni vagy cáfolgatni, a katholikusokat bírálat vagy gúny tárgyává A Pozsonyi Evang. Egyház Története. 25