Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XVII. A királyi kormányhatóságok önkénykedései

teszi : alig hiszem, hogy közönyös szemmel néznék annyi ezer, a Krisztus vérével megváltott lélek örök veszedelmét; minthogy azonban az isteni vallás dogmáit nem követik, sőt megvetik és az emberi ész alkotásának tartják: épen nem lehet csodálni, ha az ilyeneket az elkárhozottak végveszedelme nem érinti, ha az ilyeneket az örökké valók és lelkiismeretben dolgok gondozása nem bántja, ha ideig óráig tartó és külső dolgok után vetik magukat és még ezen külső dolgokat is a saját gyarló eszük szerint akarják megvalósitani. Ám az e fajta emberek nyilt támadásával szemben felséged nem szorul az én védelmemre, mert éjjeli lepkék módjára nappal rejtőzködnek, másfelől pedig felségednek az anyatejjel magába szítt keresztyén hitelvei, melyeket a buzgóság, gyakorlás és isteni kegyelem még növel is, erős védő pajzsul szolgálnak az ily támadások ellen. Inkább arra fordítom figyelmemet, hogy felséged felismerje az ilyen madarakat hangjukról, mindenféle tanácsadásukból, bármiként törekedjenek is ezeket ravaszul az államraison leplébe burkolni, a midőn a megfélemlített lelkiismeretet megkörnyékezik és ez nem elég elővigyázatos fondorlataik ellenében. Főbb ürügyeik, melyekkel a jelen állapotok fenntartását tanácsolni szokták, a kővetkezők : 1) A királyi esküt még az ellenséggel szemben is meg kell tartani. Minthogy pedig hazai törvényünk az új felekezeteket tűri, a törvény megtartására pedig a király koronázási esküjével kötelezi magát: esküszegés, hitszegés és jogsérelem nélkül nincs mód ama törvények kikerülésére. 2) Ha pedig a nem katholikusokat kivesszük a törvények és rendeletek hatálya alól, a királyi kormányhatóságoknak nem lesz meg a biztos alapjuk, mely szerint a keletkezett ellentéteket kiegyenlítsék, és ennek az lesz a következménye, hogy a királyi udvart állandóan fogják panaszaikkal és sérelmeikkel zaklatni. 3) Az a veszedelem áll elő, hogy a protestáns alatt-