Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XVI. A pozsonyi evangelikus egyház Bél Mátyás idejében

bort jövedelmeztek. Vagy 100 akó jutott deputatumként a lelkészeknek és tanítóknak. Ezen szőlőknek egy nagy része még 1721-ben is gazdátlan lévén, teljesen el volt hanyagolva ; a legjobban termők a jezsuiták birtokát képezik. A Magasúton levő allodiumot- a gazdasági épületekkel együtt a kamara foglalta le a maga számára. A tanú vallomások természetesen nem eredményezhették a templomok visszaadását, egyrészt, mert a pesti commisióban a pozsonyi templomok ügyének a tárgyalására már nem került a sor, másrészt pedig félszázaddal a birtok-változás után az elévülésnek kellett bekövetkeznie, végül pedig a király semmi körülmények között nem adhatta volna hozzájárulását ahhoz, hogy a jezsuitáknak tett donatiója és az 1672-ben meghozott királyi törvényszéki ítélet érvénytelen legyen. A következő 1722-ik esztendőben a vallásügyi bizottság Pozsonyban tartotta üléseit, de ezúttal is minden gyakorlati eredmény nélkül, mert a király miheztartás végett az 1691. explanatiót ajánlotta a bizottság figyelmébe. A katholikus biztosok ezt el is fogadták, mig a protestánsok lehetetlennek állították azt, hogy az 1691. álláspont lenne a mérvadó, hiszen akkor az 1681. soproni és 1687. pozsonyi törvénycikkek is már ki lennének forgatva érvényükből. A vallásügyi kérdések békés megoldása tehát ezúttal sem sikerült. Ugyanezen esztendőben az országgyűlésen a protestánsok sérelmei a 27. pont alá voltak foglalva; azonban a katholikusokból álló többség ezeket egyszerűen kihagyta, sőt a püspöki székhelyek helyreállításának kérdésénél arra történt hivatkozás, hogy a kath. hitet és vallást az 1550. 12. t. c. értelmében az országban mindenütt helyre kell állítani. A protestánsoknak tehát egyéb nem maradt hátra, mint magához a királyhoz folyamodni, a ki nem annyira a saját érzülete kifolyásaképen, hanem a protestáns hatalmak által kény. szerhelyzetbe hozatva 1722. nov. 1. kelt leiratban meg-