Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XVI. A pozsonyi evangelikus egyház Bél Mátyás idejében

előrenyomulni és igy legalább a végső megsemmisüléstől menekülni. Lázasan dolgoztak minden megyében, szabad királyt városban a sérelmek összeírása, csoportosítása körül; szorgosan előkészítették a felterjesztést, hogy az előfordult sérelmek bebizonyítása alkalmával semmiféle alaki vagy tárgyi hiba elő ne fordulhasson, mert az a reménység élt a szegény protestánsokban, hogy igazaik kellőkép terjesztetvén a királyi biztosok elé, ezeknek méltányos véleményadása alapján a király hozzájárulásával oly törvény készül majd a legközelebbi országgyűlésen, mely az általános csüggetegségnek véget fog vetni. Pozsony városában Bél Mátyás bízatott meg a helyi sérelmek öszszeirásával. A helyi sérelmeken kivül felvették a mosonyi evangélikusokéit is, mert ők a pozsonyiakkal együtt szándékoztak felhatalmazottat küldeni a Pest városában ülésező bizottságba. Azon utasítás tervezetben

1), melyet ifj. Purgstaller Kristóf egyházfelügyelő útján a konvent elé terjesztett, nyíltan bevallja Bél, hogy az összes sérelmek gyökeres orvoslása a jelen körülmények között nem várható ugyan, de a fennálló jogviszonyok keretében is a pozsonyi evangélikusok ragaszkodtak mindazon jogaikhoz, melyeket a jelenben ugyan nem gyakorolhatnak a vis major-ral szemben, de az ezen állapot elleni tiltakozással fenntartják reményüket, hogy a jövőben, kedvezőbb körülmények között újra megérhetik méltányos kívánságaik teljesülését. Igy a kiküldendő meghatalmazottnak érvényre kell juttatnia azt is, hogy a pozsonyiak még mindig nem mondottak le az 1672-ben elvett német és tót templomok birtok jogáról, sőt remélik, hogy egy e célból kijelölendő bíróság mint jogos tulajdont csakis az *) Mea tenuis opinio, quoad instructionem Domino Deputato dandum Pozs. lie. kézirattár: Doc. arch. eccl. A. Conf. Tom. II. p. 477.