Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XIII. A pozsonyi evangelikus egyházközség újraalakulása

egyházközségnek meg kellett születnie. A pozsony városi polgári rend, mint országos status az 1681. törvény 25. és 26. cikkelyének keretében megalkotja autonom egyházközségi szervezetét. Autonom egyházi jobbágyközségről annál kevésbbé lehet szó, mert a jobbágyok országos statust nem képeztek, a törvény pedig a földesúri vagyis patronatusi jogokat fenntarja. Még egy századnak kellett lefolynia, hogy a modern egyházszervezkedés alapj a, a szabad egyházgyülekezet megalakulhasson, a mi csak úgy volt lehetséges, hogy a földesúri jog mindinkább lazult, mig végre teljesen megszűnt. Az 1682-iki autonom egyházszervezet mintája ott volt a szabad királyi városok politikai szervezetében: a polgármesteri, városbírói, árvagyámi, kamarási állásának, továbbá a városi közgyűlés, külső és belső tanácsnak megfelelőleg az egyházközségben (tota communitas civium augustanae confessioni addictorum liberae ac regiae civitatis Posoniensis) volt conventus ecclesiae, mely a maga kebeléből egy 25 tagból álló bizottságot választott, conventus interior, és az dolgozta ki a conventus ecclesiae elé terjesztendő javaslatokat. Csak midőn ezen új egyházszervezet alapjában készen volt, láthatott hozzá a pozsonyi evang. egyház nagy feladata részletes kiviteléhez is. Kezdeni kellett ott, hol az akadály legkisebb veit: az iskolánál. Az 1682. május hó 24. Auer Ernő patrícius házánál tartott gyűlésükön elhatározták, hogy mindenekelőtt iskolát teremtenek meg. A buzgalom oly nagy volt, hogy az akkori kalaputcában (piatea pileatorum) a Timpfl János tulajdonát képező házban az új evang. iskola már julius 7. megnyitható volt

1). A következő lépés az evang. egyház újraszervezésénél a lelkészkérdés volt. Legtermészetesebb az lett volna, 1) Markusovszky a Pozsonyi Ev. lyc. tört. 106. o. és Liebergott. i. m. 81. oldal.