Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XIII. A pozsonyi evangelikus egyházközség újraalakulása

XII. A pozsonyi ev. egyházközség újraalakulása. rendkívül nagy akadályok felett diadalmaskodni, melyek újrafeléledése és szabad fejlődése elé gördüllek. Leopold, mint római császár a francia királyság és török császárság részéről létérdekeiben fenyegetve, nem kockáztathatta azt, hogy az országaiban megengedett protestánsüldözések következtében a külső ellenség az elégületlen belső ellenségben szövetségesre találjon, úgyszintén nem volt szabad protestáns alattvalóinak üldözésével szövetségesei: az ugyancsak protestáns Anglia, Holland, Brandenburg és Szászország érzékenységét ingerelni. Bécsben a császári titkos tanácsban mindinkább túlsúlyra vergődött a katonapárt a jezsuita párttal szemben, melynek az volt a politikája, hogy Magyarországban az alkotmány és vallásszabadság helyreállításával a lakosságot békére kell hangolni, nehogy egy bekövethezhető török invázió alkalmával a törökben szabaditóját lássa. A protestáns üldözésnek szerintök az az eredménye, hogy a Magyarországból Erdélybe menekült bujdosók, kik előbb Teleki Mihály, majd Thököly Imre gróf vezérlete alatt török és francia izgatásra és ezek pénzén betörtek a császári birtokokba, Magyarországon a lakosság által tárt karokkal fogadtatnak, mindenütt nemzeti és vallási szabadságukat várva a mozgalomtól. Ezen pártnak az előtérbe nyomulását Szeleppozsonyi evangelikus egyházi élet ezen végleges elsorvadását a külső események akadályozták meg; a saját erejéből úgysem tudott volna azon