Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XII. Egyházszervezet nélkül

tudott kifejteni, melylyel szemben ilyen férfiak, mint Burgstaller Kristóf, Roessler András és Bürgler Gáspár is szükségét érezték az igazolásnak. A közvéleménynek épen ezen nyomása okozta azt, hogy e férfiak mindent elkövettek, a mi a körülmények szerint lehetséges volt, csakhogy megszabaduljanak azon vádtól, mintha ők az evangélikusok közösségének ártalmára lettek volna. Erre a jövőben, mint majd látni fogjuk, bőséges alkalmuk is volt. Azon jelenetek, melyeknek színhelye 1673-ban és 1674-ben volt Pozsony — a midőn egész egyházkerületek, sőt az egész ország protestáns papságát idézték a rendkívüli törvényszék elé, szorosan véve csak annyiban tartoznak tárgyunk keretébe, a mennyiben e történelmi események a pozsonyi evangélikusok sorsával függnek össze. Az összefüggés első momentuma mindenekelőtt azon érdeklődés, melylyel a pozsonyi evangélikusok ez eseményeket elejétől végig kisérték, és azon benyomás, mely ez események nyomán emlékükben visszamaradt, mely bizonyára nem csekély mértékben járult ahhoz, hogy minden tapasztalt elnyomás, veszély és kétségbeesés közepette megőrizzék lelkiismeretük, hitük erejét, akárcsak azon lelkészek, kiknek a szenvedéseit látták, kik hiterejükkel példákként hatottak reájuk, és kiket szóval, tettel bátorítani, támogatni el nem mulasztották. Még az 1673. esztendő aug. 25-én írta alá Szelepcsényi György esztergomi érsek azon hírhedt idézést, melynek értelmében

1) szeptember 25-én Turóc , Zólyomés Liptómegyék evang. lelkészei az ő elnöklete alatt Pozsonyban tartandó törvényszék előtt megjelenni tartoznak. Az idézésre megjelent 32 evangelikus és 1 református lelkész közül különösen Kaiinka Joachim és Tarnóczy Márton szuperintendensek, valamint Sinapius Dániel x) Citatío ad iudicium Posoniense anno 1673 Johannis Burii, Micae Historicae Evangelicae Pannonicae ab anno'1673 ad 1688. ed. Paulus Lichner I. m. p 1.