Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XI. A katasztrófa

szak alkalmával engedték ellenfeleiket a protestáns intézmények birtokába jutni, amelyek most az ellenfél kezében vannak ugyan, de az azokat létesítő szellem kedvezőbb körülmények között való feléledése esetén csakhamar újra megalakulhatnak és felvirágozhatnak. Julius 31. a pozsonyi fogságban levő lelkészek, Reiser, Sutorius és Pihringer magukhoz kérették a börtönbe a rendkívüli törvényszék alügyészét és közölték vele azon elhatározásukat, melynélfogva Magyarországot örök időkre elhagyják; ezen elhatározást tette magáévá később a maga részéről Titius Dávid esperes is.

1) Ennek lett az eredménye, hogy az említett evang. lelkészek aug. 4. reggeli három órakor Kollonich gróf messzemenő elővigyázati intézkedései mellett, katonai fedezettel, császári útlevéllel ellátva, elhagyták eddigi áldásos működésűk szinterét, híveiktől el nem búcsúzva, családjaikat itt hagyva, lelkükben megrendülve és vagyonúkban megrongálva. Miután igy a fődolog el volt érve azzal, hogy a pozsonyi evangélikusokat erőszak alkalmazásával templomaiktól, iskolájuktól és lelkészeiktől megfosztották, nem volt értelme annak, hogy azok, a kik e tekintetben akadályokat gördíthettek volna a hatalom elé, továbbra is a nagyszombati börtönben maradjanak, amiért is megkezdődtek a tárgyalások azon célzattal, hogy a bebörtönzött pozsonyi polgárok téritvényt Írjanak alá, melyben magukat bűnrészeseknek vallják felségsértésben és a reájuk kimondott ítélet törvényes voltát elismerik. A tárgyalások aug. 23-ig húzódtak el és még ekkor is akadt férfiú, Bürgler Gáspár, aki a reversalis aláírását megtagadta. Ezt továbbra is a börtönben tartották. A *) Wahrhaffter und eigentlicher Bericht, wie es nach Abnehmung der evangelischen Kirchen und Schulen in Pressburg denen evangelischen Geistlichen daselbst in dem Gefängniss ergangen und was Gestalt sie ab, aus und hinweggeschaffet werden, Reimundus Rimando. I. m. XII. caput. 171-196. oldal.