Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XI. A katasztrófa

X. A katasztrófa. z 1672. június 13. Nagyszombatban kihirdetett rendkívüli törvényszéki Ítélet, mely szerint a fogságban levő és szabadlábra engedett ev. pozsonyi polgárokat fej-, jószág-, és becsületvesztéssel sújtották, a hatalom birtokosai részéről azon esetben lett volna értelemszerű, ha vagy végrehajtják a bármi kemény szentenciát, vagy pedig biztosra lehetett volna venni, hogy az Ítélet puszta kimondása is oly rémületet fog kelteni az elitéltek között, melynélfogva az életösztöntől vezetve készségesen magadnak minden árt, melyet kegyelem fejében a hatalom eléjük szab. Hogy miért nem lehetett végrehajtani az Ítéletet, a fenntebb vázolt körülményekből elegendőképen világos. A további csalódás most már az Ítélet kihirdetésére bekövetkező rémület hatására vonatkozott. Ez sem hozta meg a várt gyümölcsöt. Állitani azt, hogy a nagyszombati fogságban sinlődő polgárokra a fej- és vagyonvesztésre szóló Ítélet hatástalan lett volna, ellenkeznék nem csak az események és dolgok természetes rendjével, hanem a reánk maradt, hiteles adatokkal is : Tander György, egyike a legszigorúbb körülmények között bebörtönzött pozsonyi polgároknak, az izgalmak és kiáltott szenvedések következtében még a fogság tartama alatt megbetegedett és szabadlábra helyeztetése után csakhamar meghalt, hulláját temetőn kivül 16*